A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
473 Hiába megyek a csendőrökhöz. De csak ászt mongyák: Ki tuggya, ki vöt ebben a tömegben. — Főúr, segíccsen rajtam — mondja egy másik, egy gazda. — Felhoztam a tehenem. Sürgős dógom akadt, hát megkértem az egyik vásárost, tartaná egy kicsit a tehenem kötelét, míg a dogomra megyek. Mire visszagyüttem, se kötél, se tehén. Hiába járom a vásárt, se híre, se hamva. — Hát képzejje, Főúr — szól a filiabeli gazda ott álltam a portám végin, hogy idegen jószág be ne téveggyen a répafődemre. Hát egyszerre valaki hátulrul átölel erős karokkal. Hogy honnan hozta oda az ördög, ki tuggya. A másik pofa pedig, a bűntársa, már ku- tattya mindenemet. Szerencsére csak pár pengő vót nálam, de még a jó bicskámat is elvették. Oszt amilyen észrevétlenül jöttek, olyan észrevétlenül el is tűntek. Borzasztó, hogy milyenek az emberek mostanában! * * * Persze szép és épületes dolgok is adódtak. — Jöjjön mán, Főúr, valaki elájult a portám előtt. Ászt se tudom, ki fia, lánya. Ászt se tudom, kit kűggyek az orvoshon. Ki tuggya, tán meg is halhat, oszt akkor mit csinájjak? Ment is a pap. A jószívű asszony az ájult idegent lefektette, ápolta. A pap feladta neki az utolsó szentséget, és keresett valakit, akit elküldött az orvosért. — Jaj, Főúr — szól neki egy gazda a szomszéd faluból —, nagy baj esett rajtam! — No, no, mi az a nagy baj? - kérdi a pap. — Hát nem borzasztó?! Vettem egy borjút. Sokáig alkudoztam érte a gazdájával. Egy kis sereg ember gyűlt össze körülöttünk, leste, lesz-e vásár. Végre egymás markába csaptunk. Itt a kezem, nem disznóláb, mondom. S mikor kiveszem a bugyellárisomat, s kezdem olvasni a pénzt az illetőnek, kinyúlt egy kéz a tömegből, kiragadta a markomból a pénzt — oszt most se pénz, se posztó, se bornyú. Hiába ordítoztunk, üldöztük, a csendőr se találta, senki se tuggya, ki lehetett. A csendőr felvette az adatokat, kihallgatta a tanúkat, oszt aszongya nekem, ha esetleg elfogják, majd értesítenek. Segítene rajtam, Főúr? Becsületemre, megadom időben. — Jaj, Főúr — szalad hozzá egy asszony. — Elvesztettem a gyermekemet a vásárban. Mán annyit járok utána, hogy leszakad a lábom. Senki se tud róla, sehol nem lelem.
