A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
472 (Mt 25,31—46) kifejeződő szellem. Végső benyomásként az maradt bennem, hogy az Egyház még nem eléggé kötelezte el magát a szegények ügyéért. Az Egyház sokat tett és tesz a szegényekért; de még nem tűnik ki világosan a szegények világába való beilleszkedése, bele- testesülése, mely az önkiüresítésig megy, Jézus példájára, aki közösséget vállalt a szegényekkel. Anélkül, hogy bárkit sérteni vagy elítélni akarnék, de az evangéliumi lelkűiéitől sarkallva, azt mondanám, hogy még meglehetősen messze vagyunk a szegény Egyháztól és a szegények Egyházától.” A Szentszék dokumentuma az egyetemes Egyház javára sokat nyert volna erő és lendületesség dolgában, ha egy kicsit jobban értékesítette volna a latin-amerikai egyházi tapasztalatot. Szeder Mihály A lőcsfalvi pap naplójából Október első szombatja nagy nap volt Lőcsfalván. Ezen a napon volt minden évben a lőcsfalvi országos vásár. Érdekes volt ez az ősi kereskedelmi berendezés az országban. Minden nagyobb faluban volt heti piac, hónapos vásár és országos vásár. Az országos vásárra a messze környékről is özönlött a nép ORSZÁGOS a faluba minden irányból. Először a kereskedőnép érkezett meg. Felütötték sátraikat s állványaikat, hogy VÁSÁR a vásár napján kirakják mindenféle árujukat. Szombati napon kora reggel a falu tele volt állati hangokkal: bőgtek a szarvas- marhák, vinnyogtak, röfögtek a sertések, mekegtek-makogtak a kecskék, bégettek a juhok, a bárányok, nyerítettek, nyihogtak a lovak. Volt kakaskukorékolás, galambbúgás, hápogás, gágogás. A nép csak úgy áramlott minden irányból. A lőcsfalvi pap is el volt foglalva ilyenkor. A templom és környéke megtelt idegen arcokkal. Az iroda is forgalmas volt. Jött a nép misét mondatni, tanácsot kérni, megvették és megáldanák az ima- és énekeskönyveket, ereklyéket, rózsafüzéreket. Sokan a vásáron vették ezeket, mert volt ott „szentsátor” is, ahogy nevezték. A vásár után aztán a pap naplójában is találunk ilyen, vásárral kapcsolatos élményeket. * * * Itt ismerkedünk meg panaszokkal és mindenféle kalandokkal, csendőrökkel, zsebmetszőkkel, tolvajokkal, kéregetőkkel, jó néppel és rossz néppel. — Hát ez borzasztó, Főúr — szól egy siránkozó női hang —, még a kebelemből is kilopják a pénzemet. Mongya, mit csinájjak?
