A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

471

9. Végül Lorscheider bíboros figyelmét megint a Libertatis conscientia kezdetű szentszéki instrukcióra fordítja, és kiemeli néhány pontját, amelyekkel minden lelkipásztori tevékenységben számolni kell.

(a) A passzív ellenállás (mások elnevezése szerint: felszabadító

erkölcsi nyomás) olyan út, amely jobban összhangban áll az erkölcsi elvekkel, és ugyanúgy sikerrel kecsegtet.

(b) A nép hitének, a szegények hitének,

Isten népe hitének hangsúlyozása.

(c) Az

Egyház szociális tanának rendszeres kifejtése.

(d) A szabadság és a felszabadítás teológiájának elfogadása mint a Szűzanya Magnificatjának visszhangozása.

(e) Olyan reformok szükségessége, amelyek mindenkinek lehetővé teszik, hogy hozzájusson a méltó emberi (személyi és családi) élethez szükséges javakhoz.

(f) Az egyházi bázisközösségek mint nagy remény okai az Egyház számára.

(g) A szegények iránti szeretet, különös kiállás a szegények érdekében.

10. ,,Mint latin-amerikai, szerettem volna, hogy az instrukció kissé mélyebben belemenjen a szerkezetek megváltoztatásának kérdésébe; gondolatmenetét pedig persze Istenre központosítsa, de az emberben megcsúfolt, megvetett, káromolt Istenre. Az a szellem, amely az iratot áthatja, lehetett volna a Jézus eszkatológikus beszédében