A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
470 A keresztény világiaknak nemcsak a lelkipásztorkodás végrehajtási fázisában kell részt venniük, hanem a tervezés fázisában, sőt a döntéseket meghozó szervezetekben is. — Itt megint csak a bázisközösségekre és az egyházmegyei gyűlésekre kell utalnunk. Ez utóbbiakat egyre inkább évenként megtartják. A lelkipásztori tanácsokkal és a papi tanácsokkal együtt igazi színhelyeivé válnak a testvéri közösségnek és a felszabadító részvételnek. 7. Szólni kell még a latin-amerikai lelkipásztorkodás lelkiségéről és misztikájáról is. — A lelkiség pozitív oldala „a csatlakozás a szegényekhez, a velük való közösségvállalás, Jézus Krisztushoz, Jahve szolgájához (íz 53) hasonlóan, aki kiüresítette önmagát, szolga alakját vette fel, közösséget vállalt az emberekkel (Fii 2,6— 7). ” — A lelkiségnek inkább negatív oldala „a prófétai leleplezés; elutasítjuk azt az evangéliumellenes és bűnös állapotot, amelyben egy egész, magát kereszténynek valló világrész él; ebben is Krisztushoz hasonlítunk, aki leleplezte kora farizeusainak és törvénytudóinak hamis igazságosságát (Mt 5—7: hegyibeszéd)”. — „Népünk embereinek arca szenvedésről árulkodik; ezt a szenvedést az éhség, a betegség, a ruhátlanság, a kitaszítottság, a földtől, lakástól való megfosztottság okozza, az, hogy nincs hova a fejüket lehajtani. Mindez eszünkbe juttat egy eltorzított arcot, vonzó külső és szépség nélkül, tündöklés nélkül, az emberektől megvetett és elutasított arcot, a fájdalmak emberét, aki otthon van a szenvedésben, Jahve Szolgájának arcát (íz 52,14; 53,2—3), és Jézus közösségvállaló kiüresedését (Fii 2,6—7), Jézusét, akinek szintén nem volt hova lehajtania a fejét (Mt 8,20).” — ,,Mindez új életstílust kíván, mely mértékletességből, egyszerűségből, szigorúságból áll. Olyan egyházi struktúrák kellenek, amelyek megfelelnek annak a ténynek, hogy az Egyház szegény Egyház és a szegények Egyháza.” 8. Egy mondatba így lehetne összefoglalni a latin-amerikai lelkipásztori programot: ,,a világrész evangelizálására törekszünk, testvéri közösségben és felszabadító együttműködéssel, kiindulva az elnyomott, függő, uralom alá vetett szegény emberekből, hogy eljussunk egy testvéri, igazságos, szabad, szolidáris új társadalom felépítéséhez, amely társadalom elővételezése és meghirdetése Isten végleges Királyságának.” Amikor a bibliai próféták felléptek, soha nem beszéltek Jahve akaratáról úgy, hogy a gyakorlatot a hallgatók kénye-kedvére hagyták, hanem félreérthetetlenül megmondták, hogy a Jahvé- ban való hit, hogy az Ö szava csak egy egészen meghatározott társadalmi és politikai gyakorlattal egyeztethető össze. Ottmar Fuchs
