A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

468

N. F.

FELSZABADITÁSTEOLÓGIA ÉS LELKIPÁSZTORKODÁS LATIN-AMERIKABAN - II

Láttuk a latin-amerikai felszabadításteológia és az 1986-os Libertatis conscientia kezdetű szentszéki dokumentum alapvonásainak egymással nem teljesen azonos, és éppen ezért egymást kiegészítő jellegét, ahogy ezt a témát a brazil Lorscheider bíboros megvilágította.

Most a lelkipásztorkodás kérdését vizsgáljuk meg ugyanebben a megvilágításban.

1. „A meghatározó lelkipásztori irányvonalat a szegények mellett való prófétai, különleges és közösségvállaló kiállás jelenti.” - A szegények egészen konkrét emberek: azok, akik igazságtalanság folytán híjával vannak olyan anyagi javaknak, amelyek mint emberi személyeknek kijárnának nekik. — „Ez a szegények iránti érzékenység a méltatlankodásig fokozódik: olyan helyzettel állunk szemben, amely teljesen ellene mond a teremtő Isten szándékának és az őt megillető tiszteletnek. Istent éri gyalázat képében, gyermekeiben.” - „A méltatlankodáshoz a szégyen érzete társul: egy világrész, amely kereszténynek mondja magát, és dicsekszik evangelizáltságával, hogy képes a világ elé ilyen rossz példával kiállni, a kapzsiság és az emberi személy alapvető jogait megvető magatartás példájával? E világrész gazdag keresztényei miért veszik hiába Isten szent Nevét kiváltságaik fenntartása érdekében?”

2. ,,A szegények evangelizáló erőkészlete (a sensus fidei pauperum, a szegények hitérzéke) hordozza a latin-amerikai egyház reménységét: kiindulni a szegényekből egy társadalomszerkezeti átalakulás megvalósítására. Ez az erőkészlet közösségvállalást, egyszerűséget, vendégszeretetet, osztozást foglal magában, a szolgálat szellemét, készséget az Úr adományának befogadására, a Szűz Mária, a pápa, az Eucharisztia iránti szeretetet, az Úr szenvedélyes szeretetét, amely másutt nem található. Ez az erőkészlet biztosíték arra, hogy mélyreható és korunkhoz alkalmazott evangéliumi megújulás induljon.”

3. ,,Harmadik jellemző vonás: az Isten Szava iránti szeretet és érdeklődés a szegényeknél. A Biblia olvasó- (sőt ábécés-), elmélkedé- si, imádságos-, liturgiaünneplési könyvvé válik.”

4. ,,Negyedik jellemző: a tudatébresztő munka folytán tudatosul /a szegényekben!, hogy ők is tevékeny alanyai a történelemnek. Itt van egy ugyancsak alapvető pont: a tisztán technikai fejlődésről áttérünk politikai fejlődésre. Arról van szó, hogy felszabadítsuk a tu-