A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
461 (Folytatás a 452. oldalról.) lehetőségét is. Személyes tapasztalatot a kalocsai főegyházmegyéből mondhatok, ahol öt éven keresztül szolgáltam. Ez ugyan a legkisebb magyar egyházmegye, mégis, amikor onnan távoztam, tízen fölül volt a lelkipásztori segítők száma. Körültekintően adtam a megbízatást, és általában jó tapasztalat alakult ki róluk a papok és a hívek között egyaránt. Ezt a munkát fogjuk folytatni szervezetten, és biztosan nagy segítséget fognak nyújtani az újonnan kinevezett püspökök, akik bőséges lelkipásztori tapasztalattal rendelkeznek.- A világiak apostolságánál nemcsak magyarországi problémáról van szó, hanem a világegyház egyik legsürgősebb feladatáról. Ezért is az őszi püspöki szinódus a világiak hivatásával és küldetésével foglalkozik. A magyarországi egyház képviselője Érsek úr lesz a szi- nóduson. Magyar szempontból mit tart leglényegesebbnek a munkadokumentumban? Hallhatnánk az egyházi kisközösségek jövő szerepéről alkotott elgondolását is? — Az őszi püspöki szinódus valóban a mai egyház egyik leglényegesebb kérdésével foglalkozik. Szerintem mindenekelőtt egy félreértést kell elkerülni. Amint az egyházat nem lehet a papokkal azonosítani, éppen úgy a hívek küldetésének a kiemelése nem jelentheti csupán a hívek bekapcsolását a lelkipásztori munkába. Leglényegesebbnek tartom annak a tudatosítását, elmélyítését, hogy a hívek az egyháznak nem csupán passzív tagjai, hanem aktív szerepük van az egyház építésében. A munkadokumentum arra mutat rá, hogy mindenkinek megvan a maga küldetése és feladata az egyház életében. Itt két vonást emelek ki. Az egyik az evangélium mellett tanúságot tevő élet a mai szekularizálódott világunkban, környezetünkben. Az az etikai érték, etikai többlet, amellyel híveink rendelkezhetnek, teszi hitelessé az evangéliumot mások előtt, és a hívő ezen érték által ,,tud számot adni arról a reményről, amely bennünk él". A másik vonás a belső lelkiélet, Istennek szentelt élet lelkülete, amelyre mindnyájan hivatva vagyunk, és amely egyházi életünk lényegéhez tartozik. Tudom, hogy valamennyi hívő életében ez maradéktalanul nem teljesedik; de akik ezt felismerik és követik, az evangéliumi kovász szerepét töltik be. Az ifjúsággal való törődés fontos lelkipásztori feladat, és ebben jelentős szerepük van az ifjúsági csoportoknak. Elég sok helyen alakultak ki ilyen csoportok. A fiatalság körében tapasztaljuk az útkeresést és a közösségi igényt. Ennek a kielégítésére szolgálnak a kiscsoportok. Fontos, hogy a lelkipásztor irányítása alatt éljenek, mert különben eltérhetnek a katolikus élettől. Én magam is törekedtem segíteni a jó kiscsoportok működését, és részt vettem az ifjúsági találkozókon. Csak azt tudom kérni a lelkipásztoroktól, hogy
