A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

458

aktív, figyelmes és készséges, a közösséget és az egyes embereket önzetlenül szolgálni tudó és akaró, a belátott és elfogadott értékek szerint következetesen élő embereket neveljen.

A cserkészet lényege szerint vallásos jellegű intézmény, vagyis valóban az egész embert igyekszik szolgálni. Hisz aki tudatosan elhanyagolja élete transzcendentális vonatkozását, abban a teljes emberség indul satnyulásnak. A Magyar Cserkészszövetség alapszabályainak 11/d. pontjában olvassuk: A tagjaitól megkívánt fogadalom szövege magában foglalja „az Isten iránti kötelességek hű teljesítését.”

E hosszúra nyúlt bevezető után szeretnék átnyújtani két olyan szöveget, mely az idei (1987. augusztus 13—23) fillmore-i táborban született. Az egyiknek a szerzője Gláser János cserkészvezető édesapa. A tábori szentmisén segített az áldoztatásban P. Ádám Jánosnak, és kiváltságosán szép szülői élményben lehetett része:

Ma megajándékozott az Isten.

Többet kaptam,

Mint arra magam Képesnek hittem.

Nem gazdagságot adott,

Mégis gazdag lettem;

Hatalmat sem, de erős lettem,

Vele együtt egy világot építettem,

Őáltala olyat tettem,

Amit ember nem tehet, csak az Isten.

Kicsi lányom kezét kinyújtva Állt előttem, szemében gyúlva A szeretet égett,

S én adhattam neki Téged,

A Mindenhatót,

Aki után úgy vágyódott.

Úgy várta a percet,

Mikor veled eggyé lehet!

S most én tehettem Testedet Kezébe,

S így lehettem újra Életadója.

Tápláld, Uram, e lángot,

Mely szeméből szívembe vágott,

S együtt megmentjük a világot,

Te,

és én,

és Ildikó.