A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

453

FI ATA LÓKNAK

Babos István

KETTŐS SZÜLETÉS

2. Isten családjába is születünk

Jézus Krisztus úgy született, mint bárki más, azzal a különbséggel, hogy ő maga vállalta az emberi sorsot, önként született. Részt akart venni, osztozni akart életünkben. Célja az volt, hogy a reménytelenségből megmutassa az utat a remény felé, a halálból az élet felé, és hogy elfordítsa tekintetünket az önzéstől a testvériesség és szeretet felé. Az ő életében is versenyben állt a jó és a rossz. Eleinte jól ment minden. Fölfigyeltek csodáira, és annyira lelkesedtek érte, hogy királlyá akarták tenni, hogy megszabadítsa őket elnyomóiktól, ellássa őket kenyérrel, és a világ uraivá tegye őket (Jn 6,15; Mt 4,1-11).

Hajlandó is volt az igazságért síkra szállni, megosztani kenyerét másokkal, de ennél többet is akart, és hallgatóinak figyelmét az örök életre akarta felhívni. „Kemény beszéd ez” (Jn 6,60), mondták, és sokan elpártoltak tőle. Eleinte csak otthagyták, mint álmodozót, aki lehetetlenségekről beszél. Később azonban ellene fordultak és üldözték, mint a rend megbontóját, és gyűlöletük határtalanná vált, mert nem úgy akarta őket boldoggá tenni, ahogy ők azt elképzelték. Végül annyira elhagyatva érezte magát, hogy szinte megrendült és majdnem visszatántorodott az előtte álló feladattól: „Atyám, ha akarod, szabadíts meg ettől a kehelytől!” (Lk 22,42.) Ez is mutatja, hogy nem könnyű becsületes embernek lenni. Mutatja, hogy milyen nehéz a reménység fáklyáját hordozni ott, ahol minden annyira reménytelennek látszik.

Jézus tanításában két vezérmotívumot találunk: Egyrészt sürgette követőit, hogy fiúi bizalommal közeledjenek Istenhez mint szerető Atyához. Másrészt sürgette, hogy szeressük egymást, még ellenségeinket is. Nemcsak tanította mindezt, hanem meg is tette. A kereszten bizonyította be minden kétséget kizáróan azt, hogy egyedül Istenben bízott — „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,34) —, és hogy soha senkit nem tekintett ellenségének, hanem még az életére törő, elvakult embereket is testvéreiként szerette, és nevükben

I