A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-10-01 / 10. szám

449

of Comfort című könyve, melynek vázát azok a buzdító és erősítő levelek alkotják, melyeket ő egy börtönben levő vezető katolikusnak, Philip Howardnak írt. Ezt a művet vallásos értéke mellett az irodalmi értéke miatt is becsülik: az I. Erzsébet korabeli angol próza egyik gyöngyszemének tartják. Közben verseket is ír, melyeknek nagy része vallásos irányulású, de találunk versei között nem vallásosakat is. Új versformákkal is kísérletezik, melyeket mások követnek, továbbfejlesztenek, többek között William Shakespeare is, akihez távoli rokonság fűzte.

1592-ben Southwellt Londontól nem messze (Harrow) elfogják, és brutális kínzatásnak vetik alá. A hírhedt Richard Topcliffe vezeti a kínzatást. Abban az időben a kínzásnak két különlegesen fájdalmas módját alkalmazták: az áldozatot egy feszítő gépezetbe tették, és addig nyújtották, a- míg belső vérzést és sérülést nem szenvedett, vagy pedig a csuklóinál fogva fal mellé felhúzták, és ott hosszabb ideig lógva hagyták. Az áldozat egy idő után a keresztrefeszítésnek a kínjait szenvedte el, és hamarosan elájult.

Ekkor leeresztették, megvárták, míg magához tér, és akkor a kifeszítést újból kezdték.

Robert Southwell-lel tízszer ismételték meg az utóbbi kínzást, de semmiféle áruló vallomást nem tudtak tőle kicsikarni. Ezután a Gatehouse börtönbe zárták, ahol hetekig feküdt teljesen összetörtén, tehetetlenül, saját piszkában, férgektől borítva. Később a Londoni Várba (Tower of London) szállították át, és apja kérésére emberségesebb bánásmódban lett része: bizonyos élelmet is kaphatott, és megengedték, hogy olvashassa a Bibliát és Szent Bemát egyik könyvét. 1595 februárjáig volt Southwell a börtönben, amikor halálra ítélték, és február 21-én Londonban a híres kivégzőhelyen (Tybum - a jelenlegi Marble Arch) felakasztották, felnégyelték és lefejezték. Az utolsó szavai a következők voltak:

Fametszet 1583-ból: angol vértanú a kínpadon