A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
442 Ez a kilenc földi boldogság az égig nő fel, az égbe viszi fel érett termését — a szenteket. A szentek mind (a mai szentlecke szerint) „a nagy megpróbáltatásból” jönnek, onnan váltja meg őket Krisztus. ,,Ruhájukat megmosták és fehérré tették a Bárány vérében.” A krisztusi földi boldogságnak mellékízei vannak. Jobb, tökéletesebb igazságosság munkásaivá kell válnunk, és ez sokszor keserves feladat. A sírásban, az üldöztetésben, az éhezésben és szomjazásban többnyire más öröm nincs, mint az, hogy Krisztus velem tart, szeret, megtart, és megadja, hogy hűséges maradjak, hogy én is szeressem. Ahogy Szent János írja: ma még nem világos, hogy mik leszünk. — De már ez a földi vándorlás magában hord-\ ja az örök boldogság ígéretét, képét, csíráját. A Jelenések Könyve a földi üdvösségtörténetből vett tizenkettes szám hatványával és többszörösével mutatja be az égi Isten-népet. Szent János pedig az evilági paradox boldogságok égi folytatását ebben foglalja össze: látni fogjuk Istent olyannak, amilyen ő valójában. A mindenszentek az égi boldogság birtokosai — mi pedig várományosai vagyunk, és jelenlegi sorsunkkal, életvitelünkkel arrafelé tartunk. N. F. November 8 - ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP A VŐLEGÉNY KÉSŐ ÉJSZAKÁIG VÁRAT MAGÁRA A szentmise olvasmányai: Bölcs 6,12-16; ITessz 4,13-18; Mt 25,1-13. „Virrasszatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!” Ez az óvó figyelmeztetés különböző keresztény problémákra és magatartásokra ad választ. Krisztus távozása után pár évtizeddel a várva várt parúzia, visszatérés csak nem következett be, és ez csüggedést, fásulást váltott ki. A várakozást felváltotta a földi dolgok vonzásának
