A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-09-01 / 9. szám

414 Bodnár Gábor A MAGYARORSZÁGI CSERKÉSZET KEZDETEI II. Érthető, hogy a fejlődés kezdetén lévő magyar cserkészetnek — ha már ilyen magasra állították a mércét — számos akadállyal kel­lett megküzdenie. Sokan és sokáig ellenezték a cserkészetet. A jobbhiszeműeknek — főleg maradiságból — az „angol minta" vagy az „iskolakerülés" nem tetszett. Mások a cserkészet valláserkölcsi beállítottságát, tiszta hazafiságát gúnyolták. Számosán egy német ifjúsági mozgalom kato­nás jellegű szervezetét jelölték meg követendő példának. Mozgalmuk­ban világias, szabados szellem érvényesült. Ezek — főként budapesti tanárok és tanítók — létrehozták a Magyar Őrszem Szövetséget, ha­sonló nevű ifjúsági folyóirattal. A cserkészet e vetélytársa főleg a fő­városi polgári iskolákban vert gyökeret, és a liberális körök támogatá­sát élvezte. A magyar cserkészet,,őskorában" nem mindig volt gyönyörű­ség cserkészruhában járni az utcán! „Csirkászok", „modern hülye" ti­tulusok (némi kődobálással tetézve) még az enyhébbek közé tartoz­tak. A kisgyerekek meg pánikszerűen menekültek a hosszú cserkész­botok láttára, rémülten kiabálva: „Rablók, rablók!” (. ..) Az első nagyobb arányú toborzás 1912 karácsony szünetében történt. Valahogy úgy, ahogy mostanában a porszívókat vagy a mosó­szappanokat ajánlják. Kánitz Pál őrsvezető felkeresett jó néhány vad­idegen családot, és „elsőrendű cserkészetet' ajánlott kipróbálásra. .. Sikerült is a csapat létszámát 19 fővel növelni. Ezekben az időkben leánycserkészetről még csak szó sem eshe­tett. Az ellenfelek, bár nagy anyagi erővel és társadalmi befolyással rendelkeztek, nem tudták a cserkészet előretörését megakadályozni. Végül 1913 júniusában az „őrszem" jobb érzésű tagjai segítségével a két szervezet egyesült, és létrejött a „Cserkész-Őrszem Szövetség". Lapja is indult „Cserkészőrszem" néven, melyet Tas József iskola- igazgató szerkesztett. A lelki irányítást a cserkészek biztosították, a toborzást és szervezést az „őrszemek" vállalták. Az erőltetett, hosszú név azonban sohasem terjedt el. Mindenki csak cserkészekről beszélt. 1913 márciusában tartották az első közös cserkésznapjukat a pesti csapatok a Múzeumkertben. Bár a cserkészet népszerűsége nap­ról napra növekedett, még mindig sokan ellenezték, féltek tőle. Nem bíztak benne. Ezek számára kellett döntő bizonyítékkal szolgálni. Ezért szervezték meg a vági tutajutat.

Next

/
Thumbnails
Contents