A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
381 KÖSZÖNÖM! Ezt a köszönetnyilvánítást ez év januárjában olvasta fel református gyülekezetében egy sokak által ismert cserkésztiszt. Két hónappal előbb kezdett betegeskedni; kórházi tartózkodás és vizsgálatok nyomán jó két héttel előbb egyik hörgőjéről (kivéve jobb tüdejének kétharmadát is) borsónagyságú daganatot operáltak le, amelyről kiderült, hogy rákos volt. Igen kicsiny szó, hogy köszönöm; vajon érzitek-e belőle azt a nagy-nagy hálát, azt a sok-sok örömteli percet, amit viszonozni szeretnék a Tőletek kapott szeretetért? Tudom, nem bajnak kaptam a betegségem; az Úr ezzel is csak a javamat akarja. Sok jónak, sok tapasztalatnak kell kiszűrődni belőle további életem számára. Az első nagy tanulságom mindjárt, hogy mily igen sokan szeretnek! Szinte se szerit, se számát nem tudom a rengeteg telefonhívásnak, a sok levélnek (csak a cserkészbálról 108 aláírással kívántak javulást; külön köszönet érte G.-nek), a rengeteg virághozatalnak, látogatásnak, és nem utolsó sorban az értem imádkozó közösségek és egyének számának, közel és távol: K. Sz. nt. úr és gyülekezetünk sok imája, K. atya B.-ben, a mise, amit T. atya mondott P., N.J.-ben. Magyarul és angolul szállt a könyörgés értem szerte Kaliforniában, Ohióban, New Jerseyben, Floridában, Kolorádóban, Kanadában, Svájcban, Magyarországon, és még ki tudja, merre! Igen sok felé osztva vált könnyűvé, ami egyedül, két vállon hordozva teher lehetett volna. Isten különös kegyelmét érzem életem minden percében. Most kedves mindnyájatokon keresztül vált ez a kegyelem fizikailag is érezhető, simogató öleléssé, fület-lelket melegítő jó szóvá, törődéssé, látható mosollyá. Köszönöm! Isten közelsége oly A szeretet soha igen jó nékem. el nem fogy. Zsolt. 73,28. 1 Kor 13,8. E gyülekezetünktől kapott aranymondástáblák igéi kísérik gyógyulásom útját; legyenek ezek támaszaitok Nektek is hétköznapjaitok során. Erős vár a mi Istenünk! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldást, békességet! Jó munkát! P. J.
