A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

382 Lamperth Zoltánná HÚSZÉVES A NYÁRI ISKOLA Azok közül, akik 1968-ban az első Nyári Iskolát életre hívták, vagy az évek során kapcsolódtak annak munkájába, már többen az égből mosolyognak ránk, reméljük, nagyon elégedetten, hogy első bátor és küzdelmes próbálkozásukból Isten segítségével immár hu­szadszor táborozunk és tanulunk a fillmore-i Cserkészparkban. 20 év alatt a park apró facsemetéiből fenyőóriások nőttek. Számos épület és jól karban tartott út tanúskodik arról, hogy évről évre dolgoztunk, reménykedtünk és erősödtünk. Dolgoztunk: nagyon sokan és őszinte lelkesedéssel. Reménykedtünk: hogy mindig lesz gyermek, aki szívesen tanul magyarul, és szülő, aki megadja arra a lehetőséget. Erősödtünk: mert íme itt vagyunk, a 15—20 év előtti kisdiákok soraiból már jön az utánpótlás; hozzák a saját gyermekei­ket, és jönnek tanítani is, ők, akik külföldön tanultak magyarul. A Nyári Iskolába, aki csak teheti, örömmel és szívesen visz- szajár. Évközben is levelezéssel és látogatásokkal tartják fenn a gyer­mekek a nyáron kötött barátságokat. Tavaly két New York-i és két kaliforniai kislányt vettem fel a buffalói repülőtéren; a tábor felé autózva panaszolta az egyik, hogy jövőre a szülei Magyarországra ké­szülnek, pedig ő inkább az iskolába jönne. A ragaszkodást igazolja az is, hogy a részvételi felső korhatár eredetileg 14 év volt, de a gyer­mekek kérésére fel kellett emelni 16 évre. A tavalyi táborozok közül négy gyermek hatszor, kettő ötször, kettő négyszer, tíz gyermek há­romszor vett részt a táborban. Mivel a tanítók és felügyelők nincsenek korhatárhoz kötve, van köztünk, aki a 20 évből csak egyet mulasztott el, és hárman vagyunk, akik nyolc éve dolgozunk együtt. Büszkébben gyűjtjük az éveinket, mint azok, akik nyugdíjra számíthatnak. A Nyári Iskola jó hírét leginkább a részt vevő gyermekek tanú­sítják; ugyanis minden évben jónéhányan hoznak barátokat, unoka- testvéreket. Több magyar újság közli a hirdetéseket, s aki az idén nem értesült idejében, az tartsa emlékezetben, hogy jövő júliusban újból szeretettel várjuk mindazokat, akik szívesen tanulnak és nya­ralnak három hétig teljesen magyar környezetben. * * * Az 1986-os tábor egyik napjáról, amikor a lányok teadélután­ra hívták a fiúkat, egy tizenkétéves kislány ezt és így jegyezte fel: „A

Next

/
Thumbnails
Contents