A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

378

A várakozás minden bizonnyal hatalmas szerepet játszik Isten fokozatosan kibontakozó kapcsolatában az ember felé. Ez Istennek gyakran ismételt tanítási módja arról, hogy az Ö hatalma valóságos, és a mi imánkat Ö valóra tudja váltani a mi beleszólásunk és manipulációnk nélkül.

De nekünk annyi problémát okoz a mi akaratunknak és a mi időmeghatározásunknak az útból való eltávolítása. A leggyakrabban úgy teszünk, mint egy gyerek, aki eltörött játékát az apjához viszi javításra. Az apa boldogan veszi kézbe a játékot, és munkához lát. Aztán egy idő után a gyerekben gyerekes türelmetlenség kerekedik felül. Miért tart olyan sokáig? A gyerek ott áll az apa elgondolásának útjában, egy csomó értelmetlen kívánságot mondva és sokszor ostobán kritizálva. Végül elkeseredve kikapja a játékot az apa kezéből,és elrohan vele, keserűen megjegyezve, hogy valójában soha nem gondolta, hogy az apja meg tudja azt javítani. Talán a játékok javítása nem is az „Ö akarata".

Ezzel elllentétben, ha bármikor van annyi bizalmunk, hogy összetört játékunkat az Atyára hagyjuk, végül azt nemcsak csodálatosan megjavítva kapjuk vissza, hanem meglepetésünkre még valami többet is kapunk. Rájövünk arra, amit a szentek és a misztikusok megerősítenek, hogy a sötét várakozási idő alatt, amikor az önerőlködés megszűnt, lelki előrehaladásunk csodálatosan meggyorsul. Azután már olyan tulajdonságokkal bírunk, mint több türelem, több szeretet Isten iránt és a körülöttünk lévők iránt, nagyobb képesség, hogy az Ő hangját meghalljuk és nagyobb készség az engedelmességre.

Az isteni Jegyes megtanította a szőlőtőkén való élet leckéjét. A várakozási idő alatt (ami a lélek sötét éjszakájának tűnt) megtanultuk a vele való egyesülés titkát. A benne való élet a kulcs, ami megnyitja az égi tárházat.

A mi emberi elgondolásunk szerint a lelki élet valami olyasmi, amit mi teszünk. „Nem úgy,” mondja Jézus. „Sokkal inkább az én életem benned". Az ágnak nem kell nyújtózkodni és erőlködni, hogy növekedjen és gyümölcsöt hozzon. A vesszőnek a feladata egyszerűen a szőlőtővel való kapcsolatban lét, hogy az életadó nedv áradni tudjon. Csak akkor „termünk sok gyümölcsöt."

Jézusnak ugyancsak sok mondanivalója van az Ö Atyja idejéről, az elvről, hogy az Ö teremtésében egy Isten által adott egymásutánja és fokozata van a növekedésnek:

,,. . . először a szár, aztán a kalász, aztán a telt szem a kalászban . . ." (Mk 4,28).