A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

379

„Az idő betelt, közel van az Isten országa” (Mk 1,15), mondta Jézus. Vagy amikor bizonyos tanítványok rá próbálták venni Öt az idő előtti cselekvésre: „Az én időm még nem jött el . . ." (Jn 7,6). Később, ahogy az árnyék elmélyült a kereszt körül: „az én időm közel van” (Mt 26,18). Mindig az Ö ideje. Mi erőszakoskodásunk és siettetni próbáljuk az isteni tervet a mi vesztünkre.

Egyedül Isten ismeri a változásokat és a külső események kölcsönhatását, amelyeknek meg kell történnie, mielőtt imánkra a választ megkaphatjuk. Ezért mondta Jézus: nem ránk tartozik az idők vagy évszakok ismerete, amelyet az Atya a saját hatalmában tart (vö. Csel 1,7).

Mintha az Úr állandóan a várakozásunkat használná fel eszközként, hogy nekünk ajándékaiból a legjobbat keit nemzedékeken át várakoztatta Egyiptomban, míg rabszolgaságukból elnyerték szabadságukat. Nyakas engedetlenségük miatt negyven évig kellett várniok, mielőtt készek voltak az ígéret Földjére belépni. A várakozás volt a főmondanivalója a száműzetésnek. Az Ószövetség egész története a türelmes várakozás az „idők teljességére”, az Üdvözítő születésére. És akik Jézus mennybemenetele után a felső teremben összegyűltek, azoknak tíz teljes napig kellett várni a Szentlélek eljövetelére.

Nem csoda, ha Isten néhány ígérete az Ö idejére való bizalomteljes várakozásra van alapozva:

/

Az Ur jóságos azokhoz, akik reá várakoznak. . . (vö. Siral 3,25). Azok, akik az Urra várnak, bírni fogják a földet (vö. Zsolt 37,9).

„De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak,

szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de

nem fáradnak ki, járnak-kelnek,de nem lankadnak el" (Iz 40,31).

Mióta a világ áll, senki sem látott vagy hallott

olyan Istenről, mint a miénk, aki munkálkodik azokért,

akik rá várakoznak, (vö. Iz 64,2—3.)

„Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk” (Gál 6,9).

adhassa. Izrael gyermeFolytat/uk