A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

Catherine Marshall

377

A VÁRAKOZÁS IMÁJA

(fordította Ruff Katalin)

Az egyik nap, nem olyan régen, lapozgattam az egyik kutyafüles Bibliámban, amit már régen nem használtam, amikor rábukkantam egy sorozat tojás formájú kis papírdarabra. Elmosolyodtam visz- szaemlékezve, milyen célt is szolgáltak.

Amikor fiam, Péter János még kicsi volt,és én miatta az anyákra jellemző aggodalmas hangulatban voltam, véletlenül a kezembe került egy látszólag gyerekes „hogyan", amit dr. Glen Clark írt. Gyermekeinkért mondott imánkban az egyik probléma, ő így látja, a késlekedés, imáink szükségesen lassú megvalósulása. De a természetben Isten ritmusának ez az útja. Például a kotlóstyúknak türelmesen ülnie kell a tojásokon, mielőtt a kiscsirkék feltörik azokat.

Erre gondolva dr. Clark ajánlotta, hogy mi, szülők, legalább egy héten át minden nap szánjunk valamennyi időt arra, hogy gyermekeinkkel kapcsolatban szívünk legmélyebb vágyait átgondoljuk. Miután ezeket egy papírra leírtuk, Jézus figyelmébe ajánlva azokat, kérjük Öt, hogy rostáljon ki belőlük minden fölöslegeset és önzőt, míg el nem érünk a Lélek reményeinek és álmainak a magjához.

Akkor, mondta dr. Clark, másoljuk le ezeket a reményeket ima formájában tojásalakúra vágott papírdarabokra, és adjuk ezeket a kéréseket a mi Atyánknak, hogy váltsa valóra, amikor Ö gondolja, és ahogyan Ö akarja. Hogy még jobban dramatizáljuk a tudomásulvételt a lassú válaszadással kapcsolatban, helyezzük a papírdarabokat valamelyik kedvenc Bibliánk lapjai közé, jelezve, hogy azokat Isten gondjaira bíztuk.

Abban az időben, amikor én ezt az elgondolást követtem, nem szóltam senkinek, félelemből, hogy majd túl naivnak gondolnak. De ma pontosan az ellenkezőjét tartom. Úgy érzem, hogy azok a kis papírtojások nagyon mély alapelvet képviselnek a valóságban; mert amikor ezekre rátaláltam a Bibliámban, ámulva láttam, hogy a szerető Atya minden egyes kérést teljesített.

Miért? Mi volt ebben az imaformában az, amit Ö annyira tisztelt? Biztosan nem az, hogy bizonyos formákra vagdostam a papírt, vagy egy valami erőt jelentett a Bibliában való fizikai jelenlétük. Ahogy ezen töprengtem, úgy tűnt, hogy a titoknak egy része a várakozásban van. A várakozás maga, ha azt a bibliai példák szerint gyakoroljuk, egy különlegesen erőteljes kommunikációnak látszik ember és Isten között.