A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

374 C. S. Lewis KEDVES ÜRÖMVÖLGYI ÖCSÉM! Mély rosszallással olvasom, hogy gondozottad hívő keresztény- nyé lett. Arra ne is számíts, hogy megérdemelt büntetésedet elkerül­heted. Remélem, értelmesebb pillanataidban magad is belátod, hogy valóban méltó vagy a büntetésre, s nem is kívánsz mentesülni tőle. Közben a lehetőség szerint ki kell használnunk a helyzetet, hiszen azért még kétségbeesésre nincs ok. Az ilyen ,,megtért”-eknek százait sikerült már visszahódítani az Ellenség táborában való rövid tartózko­dás után. Es azok most itt vannak velünk. Gondozottadnak összes testi-lelki adottságai még mindig nekünk kedveznek. Egyik nagy szövetségesünk jelenleg maga az Egyház. Ne érts félre. Természetesen nem abban az értelemben gondolom most az Egyházat, ahogyan mi látjuk: a maga tér és idő feletti valóságában, ki- szakíthatatlanul az örökkévalóságba gyökerezetten, olyan félelmete­sen, mint egy kibontott zászlókkal felvonuló hadsereget. Meg kell val­lanom, hogy erre a látványra legvakmerőbb kísértőinknek is inukba száll a bátorságuk. Szerencsére azonban ez teljesen láthatatlan az em­berek szeme előtt. Amit ebből gondozottad láthat, az mindössze egy félig kész álgótikus építmény az újonnan épülő városrészen. Amikor belép a templomba, a sarki fűszerest látja, amint kenetes arccal igyek­szik felé, hogy átnyújtson neki egy fényes kis könyvet. Ebben olyan liturgia van, amelyet egyik ember épp olyan kevéssé ért, mint a má­sik. Meg egy kopott kis könyvet egyházi énekekkel. Ha azután helyet foglal a templom padjában, s kissé körülnéz, épp azoknak a szomszé­doknak válogatott együttesét látja, akiket eddig gondosan elkerült. Nagyon is rá kell támaszkodnod ezekre a szomszédokra. Rajta légy, hogy az elméje ide-oda szökelljen az ilyen kifejezés:,,Krisztus teste” s amaz arcok közt, amelyeket a környező padokban valóságban lát. Hogy ezek az emberek a szomszédos padokban mifélék, az persze mit sem számít. Talán tudod is az egyikről, hogy nagy harcos az Ellenség soraiban, ez sem számít. Hála Földalatti Atyánknak, gondozottad tökfllkó. Ha szomszédai közül egyik-másik kissé hamisan énekel, vagy olyan cipőt hord, mely minden mozdulatnál nyikorog, ha toká­ja van, vagy kissé szokatlanul öltözködik, gondozottad könnyen arra a következtetésre jut, hogy valamiképpen a vallásossága is nevetséges. Jelenlegi állapotában azt gondolja, hogy az a kép, amit ő ,,egy ke­resztényről’ magában alkotott, teljesen szellemi. A valóságban azon­ban azt nagyon is képszerű benyomások határozzák meg. Képzetei­* A levél a szerzőnek The Screwtape Letters c. könyvéből való. A fordítás az Evan­géliumi Kiadónál Csűr-Csavar levelei c. jelent meg. Alcíme: Egy főördög levelei egy alördög- höz. Kevés változtatással közöljük.

Next

/
Thumbnails
Contents