A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

3 73 tói, amelyek minden emberi cselekményre érvényesek. Az egyik ezek közül azt tanítja, hogy aránytalan, túlmére­tezett eszközökkel nem szabad célokra törekedni. A kritika eszkö­zének a bevetésénél is mérlegelni kell, hogyan viszonyul a kitűzött cél a kritika negatív következményeihez. - Ezzel kapcsolatos az az alapelv is, hogy minden cselekedet mércéje a szeretet kell legyen. Márpedig a szeretet követelő: nem áldozza fel a jobbat a jóért, a cse­lekedet eredményei és mellékhatásai nem közömbösek számára. Ilyen értelemben tartotta már Aquinói Tamás is a kritikát a szeretet köve­telményének. — Általános erkölcsi követelmények közé tartozik az is, hogy önző kényelemből nem szabad hallgatni, ha lelkiismeretünk szerint meg kell szólalnunk. A kritika soha sem kellemes teendő, mert valakit vagy valaki­ket mindég negatívan érint, és ezért kiállást és bátorságot igényel. — Súlyosan bonyolítja a felelős döntést konkrét esetekben az a tény, hogy az emberi közösségekben a személyek és a szervezetek egymás­sal szorosan összefonódnak. A személy mindég összehasonlíthatatla­nul értékesebb, mint a szervezet, ezért neki kárt vagy fájdalmat okoz­ni a jobb szervezet érdekében alapvetően erkölcstelen volna. De a szervezet mivoltától általában sok ember sorsa, boldogsága függ, és ezt nem szabad számításon kívül hagyni akkor sem, ha a szervezetet érintő kritikából egyes személyeknek hátrányai származnak. Igazán romboló kritika csak az, amelyik nem a jobb érdekében rombol, vagy amelyik több kárt okoz, mint hasznot. Simándi Ágnes MOST A mezők is védtelen terítnek asztalt, szélöklözte hegygerincen hajlik holnapom - arctalan papírra róva láttam a fák halálát. Számolok, élek.

Next

/
Thumbnails
Contents