A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

371

Problémák is Megoldások

Morei Gyula

ÉPÍT VAGY ROMBOL A KRITIKA?

A fenti címben megfogalmazott kérdésre a legtöbb olvasó valószínűleg így reagál: ,,Attól függ — van építő, de van romboló kritika is”. Érdemes azonban egy kicsit elgondolkozni azon, hogy vajon ténylegesen miben különbözik az úgynevezett „építő kritika” az úgynevezett „romboló kritikától”. Hiszen az építő kritika is rombolja a jobb megoldás érdekében a kevésbé jó megoldást, és a romboló kritika is szükséges lehet ahhoz, hogy a régi (ha rossz) helyet adjon az újnak (ha jó). — Márpedig nem lehet eleve azt állítani, hogy mindég a jelen adottság, vagy pedig az, amit sajátunknak tartunk, azonos a jó megoldással.

Tárgyilagosan — és egyelőre elvi síkon elemezve a kritika szerepét — meg kell állapítani mindenekelőtt azt, hogy vannak esetek, ahol valami újnak az építése valami réginek a lerombolását feltételezi. Erre utal a költő remek ritmusú verse a híres építész merész döntéséről:

Rontott, mert építeni akart, Palladio; benne Csak rontót látál, vad kora, jó ideig.

A művész érzette magát, s neked én fogok, úgy mond, Törvényt és példát adni, de nem te nekem.

S ím áll a roppant csarnok, s bizonyítja: ki több itt,

A művész-e, vagy a szolgai, tompa szokás.

(Kazinczy Ferenc: A nyelvrontók.)

Építeni sokszor lehet a régi ház lebontása nélkül is. Az ember egyéni és társas világában azonban azt kell mondanunk, hogy az építő kritika az egész ember és az egész közösség javát tartja szem előtt, s ezért mindég abban áll, hogy a rossz részeket lerombolja,és jobbakkal helyettesíteni akarja.

Ennek a megállapításnak a jelentősége rögtön világossá válik, amint a konkrét Egyházra alkalmazzuk. Az Egyház emberi közösség is, és ezért alaptalan és oktalan gőg volna azt állítani, hogy ná-