A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
356 Persze, ez alól is van kivétel. Hiszen pl. a Hó és madarak c. kötet „Fülöp jegyzetei” c. ciklusa a Jézusmisztérium mozzanatait jeleníti meg. Első kötetében is bibliai képek, apokaliptikus „jelenések” sorakoznak. A Jelentés Baby Ionból első verse (Születésem) programvers volt: a Lét-Cet sötét húslabirintusából kikászálódott Jónás szoktatta szemét a fényhez, szárnyakat növesztett, és a Szó szárnyain merészen ívelt a szabad tengerek felett, bár kísértet- te-rémisztette a sötét üreg, az ásító árok, a tengeralatti mélység . . . Meglepő, hogy a tenger-víz-mélység-éjszaka-élmény milyen gyakran visszatér Vasadi költészetében (más ősszimbólumok: tűz, kő, csend, tükör . . .). Az első kötet végén ezzel búcsúzott (Védőbeszéd) : . . . szorongásod tájfunok magja mégis az éjszaka kőtömbje közé építed a fény kapuboltozatát A Tamariszk kötetben aPinceének-ben így fejti ki ars poeticáját: Megmozdult bennem a föld, küszöb alatt, remegve. Én vagyok-e a vaksötét, mely omlását jelezte? Mi villog termő mélyeim várrendszerét riasztva, ki vés éjembe réseket, tölgykapumat ki nyitja? . . .Sokáig kéklik víz alatt, hogy rájuk ront a tenger, amely tőr fényeket vet és megütközik szememmel. De ellenáll, ki látni tud, minden sodortatásnak. A káprázat a tükröké. Az angyalok leásnak. csupasz”, a A világ eresztékei egyre inkább meglazulnak; a „véres valóság” száműzi a költői „álmodozást”. . . .Kirobogunk az alagútból. Átvillámlik fülkén a hó. Világ falába ütöttünk lyukat? Futunk a puha semmiben. (Folytatás a 365. oldalon.)
