A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
357 FI ATA LÓKNAK Szabó Ferenc A HÁZASSÁG A kereszténység egyáltalán nem értékeli le a testet és a nemi kapcsolatot. Ezt többek között az is tanúsítja, hogy Krisztus a férfi és a nő testi-lelki kapcsolatát, szeretetszövetsége't szentségi rangra emelte. A házasság szentségében a keresztény házastársak a Krisztus és az Egyház között fennálló egység és termékeny szeretet titkát jelenítik meg, és egyúttal részesülnek is benne (vö. Ef 5,32). ,,A házasság a házastársak szövetségkötésével jön létre, vagyis mindkét fél visszavonhatatlan beleegyezésével, amellyel önmagukat szabadon és kölcsönösen egymásnak átadják, illetve egymástól elfogadják. A házastársak teljes hűségét és a házassági kötelék felbonthatatlan egységét megköveteli egyrészt a férfi és a nő kizárólagos összetartozása, másrészt a gyermekek java. Krisztus Urunk - az Egyházzal való jegyesi kapcsolat mintájára - a házasságot szentségi méltóságra emelte, hogy még világosabban jelezze a hitvesi kötelék felbont- hatatlanságát, és megőrzéséhez kegyelmi segítséget nyújtson (vö. GS 48).” (Házassági szertartáskönyv 11.) A menyasszony és a vőlegény egymásnak szolgáltatják ki a házasság szentségét az Egyház képviselője (püspök, pap vagy diakónus) előtt és két tanú jelenlétében. Kettőjük „igen'-je, beleegyezése az a jelképes cselekmény, amellyel Krisztus kegyelmét közvetítik egymásnak. De végeredményben a krisztusi kegyelmet az Egyház közvetíti mint az egész szentségi rend alapja, mint „ősszentség”. * * * A házasságkötés szertartásának fő mozzanatai (mise keretében vagy azon kívül): — Kellő távolabbi előkészület után közösen hallgatják Isten szavát és elmélkednek róla. — A pap megkérdezi a jegyeseket elhatározásuk szabad voltáról, továbbá arról a készségükről, hogy halálig hűségesek akarnak maradni esküjükhöz, és keresztény módon nevelik gyermekeiket.
