A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-08-01 / 8. szám

347

,,Ne hasonuljatok a világhoz” — int az apostol, - „éljetek az Evangélium szerint. Adjátok magatokat égő áldozatul Istennek; így lesz nyilvánvaló a ti hitetek.”( Római levél) Amikor vállaljuk az áldozatot, amivel a becsület, a szolgálat és a testvéri szeretet jár, amikor

úrrá leszünk szenvedélyeink felett, megtagadjuk magunkat, és magunkra vesszük a keresztet, akkor -- Krisztushoz válunk hasonlókká. A mindennapi

munkával, az anyag megnemesítése által részeseivé válunk Isten teremtő munkájának. Az Úr Krisztussal egyesült szenvedés által pedig „kiegészítjük testünkben azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből Testének, az Egyháznak a javára! ’ (Kol 1,24). így kapcsolódunk bele a megváltás munkájába. így teszünk bizonyságot hitünkről, hűségünkről. „Az Emberfia el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” (Mt 16,27.)

B J.

Szeptember 6 - ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP „SZÓLNOM KELL! JAJ NEKEM, HA NEM BESZÉLEK!”

A szentmise olvasmányai:

Ez 33,7-9;Róm 13,8-10;Mt 18,15-20.

Az első olvasmány a próféta felelősségére utal. Köteles figyelmeztetni embertársát, aki a bűn útján jár. Ha ezt megteszi, nem terheli felelősség; de ha nem teszi, Isten tőle kéri számon testvére lelkét.

Ki a próféta? Kinek kötelessége figyelmeztetni? Ki az, akit az Úr számon kér, ha nem figyelmezteti testvérét? Senki sem térhet ki e felelősség alól, senki sem mondhatja Káinnal: „Vajon őrzője vagyok-e én testvéremnek?” Igenis mindnyájan felelősek vagyunk egymásért. Figyelmeztetnünk kell azt a testvért, aki rossz úton jár, akár tévedésből, akár rosszindulatból teszi azt.

Honnan a felelősség? Mindnyájan, akik Isten kegyelméből a keresztségben részesültünk, részesei vagyunk Krisztus papságának;