A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
346 tad, amikor először találkoztunk (Ján 1,42), és a név sziklát jelent, te leszel Egyházam egységének látható jele, Egyházam erre a hitre épül, amelyet megvallottál. És minden vihar ellenére az idők végezetéig fennmarad.” „Mekkora a mélysége Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! Mily megfoghatatlanok szándékai! Mily kifürkészhetetlenek útjai! Vajon ki látta az Ur gondolatait? Tanácsot ki adott neki? Ki kölcsönzött neki, hogy visszakövetelhetne tőle? Minden belőle, általa és érte van, Dicsőség neki mindörökké. Ámen.” (Szentlecke.) B. J. Augusztus 30 - ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP MIÉRT A SZENVEDÉS? A szentmise olvasmányai: Jer 20,7-9; Rém 12,1-2; Mt 16,21-27. Központi kérdés az ember életében a szenvedés. Különösen az ártatlanok szenvedése. Azoké, akik hűségesek az Úrhoz, akik akaratának teljesítésére törekszenek, és mégis ellentmondásba ütköznek. Valamennyi prófétának ez volt a sorsa. Jézus előre megmondotta, hogy tanítványait is üldözni fogják, sőt, amint a mai evangéliumban is olvassuk, saját szenvedését is ismételten megjövendölte tanítványainak. Miért engedi ezt meg az Úr Isten? — kérdezik sokan. Nem mond ez ellent jóságának, gondviselésének? Mikor Péter tiltakozott, Jézus ezt felelte:,,Távozz, Sátán!” Valóban egyik legnagyobb kísértés az életünkben ez a botránkozás. Szembehelyezkedésünk Istennel a szenvedés idején. Hány ember zúgolódott keserűen emiatt, és futott zátonyra a hite! Jeremiás módjára fájdalomtól sebzetten talán mi is felkiáltunk: ,,A becsület útja csak szenvedést hoz nekem, gúnyt és gyalázatot, míg a gonoszoknak minden sikerül!” A szenvedés mélységes titok. Tisztulás, próbatétel, következménye annak, hogy tudunk egymásnak ártani, helyesen, de helytelenül is cselekedni.
