A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
339 — Van az Egyháznak egy másik, a tanításnál nem kevésbé fontos küldetése a családi élettel kapcsolatban: ez pedig a család-lelkipász- torkodás. Itt elsőrendű szerepe van a keresztény család tanúságtételének. A keresztény élet követelményei megvalósíthatatlannak tűnnek, és tényleg meghaladják a bűnös ember veleszületett adottságait. Azok, akik átengedik magukat Isten kegyelmének, a Lélek irányításának, megtapasztalják és bizonyítják, hogy Krisztus törvényének teljesítése nem lehetetlen, hogy az ő terhe könnyű, és a hozzá való hűség áldásos eredményeket biztosít. — Az emberi együttélés minden formájának legerősebb kapcsa és tevékenységük gyújtópontja a család. Különösen áll ez az állami társadalomról, amelynek normája a józan gondolkodás, és az Egyházról, amely a kinyilatkoztatáson és a hiten alapul. Az emberi élet minden nagy célkitűzése, problémája, győzelme és bukása e hármas társadalomnak (család, állam, Egyház) kereteiben zajlik. Anyagi jólét, egészség, nevelés, haladás, munka, kölcsönös segítés, békés együttműködés, öröm, vigasztalás ... Hit, szeretet, megszentelődés, Isten Királysága . . . A családban fakad és bontakozik mint természetes adomány az emberi élet. A családba ojtódik bele az isteni élet: hit, kegyelem, életszentség — nem természetes, hanem ingyenes isteni adományként, mely készséget, nyitottságot, vágyat tételez fel. E kettős élet bölcsője jelenleg jelentős átalakulásban, válságban és növekedésben van. A kegyelmi élet gyarapodása gyógyulására és megerősödésére szolgál a teljes emberi életnek. Ezért kell imádkoznunk a józan gondolkodás és a keresztény hit szerinti családi életért. N p MMMMMMMMMÖM
