A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-08-01 / 8. szám
340 MISSZIÓS:. . . Japán egyházáért. Japán, a felkelő nap országa sokat szerepel a hírközlő szervekben. Ezelőtt negyven esztendővel föltűnt Keletnek a nagy katonai hatalma, és a vesztes háború után Japán úgy lépett a világba, mint gazdasági hatalom. Csodálatos iparával és szorgalmas kereskedelmével Japán gazdasági hatalom. Félmillió körül van a katolikusok száma Japánban, egy százhúszmilliós országban. Nem egészen fél százalék. A közel kétezer pap, szépszámú szerzetes, szerzetesnő aránytalanul nagy számban van ehhez a kis közösséghez; de a missziós országokban ez sokszor így van. A papok, szerzetesek között nagyon szép számban vannak már bennszülöttek, elérik a negyven százalékot, a szerzetesnők pedig túl vannak a hatvan százalékon is. De mégis elenyészően csekélynek tűnik fel a nagy japán tengerben ez a kis keresztény sziget; hiszen döntően fontos szerepük lehet a Távol-Kelet misszi- onálásában, az egyház meggyökereztetésében. Elmúlt annak már négyszáz éve, hogy a missziós Xavéri Szent Ferenc megmondotta — olvashatjuk ma is levelében nagy csodálkozással —, milyen életrevaló nép ez, s mit lehet tőlük várni. A világ megtudta a háborúban saját kárán, hogy bizony az üzletemberek a szabad versenynek a lehetőségei között olyanok, mint Xavéri Szent Ferenc mondotta. Az első keresztény térítés a XVI. században csodás eredményekkel, gyors eredményekkel járt. És bár nagyon rövid ideig tartott a szabadság, olyan hívő közösséget termelt ki, amelyből százak és ezrek haltak meg a hitért, nemcsak a külföldi misszionáriusok, hanem bennszülött japánok is. A vértanúk vére, reméljük, ott is majd termővé teszi a talajt. Aztán jött Japán teljes elzárkózása. — Mikor a múlt században megnyílt Japán, csodálkozva látta az első missziós, aki oda megérkezett, hogy öreg hívei, öreg japán bácsik bementek az ő templomába, ahol misézett, és megkérdezték tőle, hogy ki ő. Olyan idegen ember, akit a nagy fehér ember küldött Rómából, aki tiszteli a Boldogságos Szűz Máriát, s akinek nincsen felesége? Tehát katolikus missziós-e? Amikor igennel válaszolt, biztosították, hogy embereket fognak idevezetni tízesével, százával, hívő japán katolikusokat, akik az üldöztetés óta a háromszáz éves csendben a kapott hitoktatás alapján adták tovább a hitet, kereszteltek, és megtartották ezt az eleven kis gyökeret, hogy majd egyszer megint virágba boruljon és gyümölcsöt teremjen az egész japán világ számára. Japán nemcsak a katonai hatalomban lett erős, nemcsak ügyes kereskedő, hanem nagyon szorgalmas nép a tudományok és az ismeretek megszerzésében is. Azért van jelentősége a nevelésnek. A Szentatya, mikor a japán kereszténységről beszélt, ezt kötötte leginkább a lelkűkre: az oktatást, főleg a felsőoktatást nagyon komolyan vegyék, mert a vezető emberek, az intelligens emberek, az irányító emberek meggyőződése nagyon sokat jelent. A teológiai egyetemnek nagyon jó híre van, s magyar büszkeséggel mondhatjuk, hogy magyar professzorok is voltak és vannak közöttük, olyan világtekintély is, mint Nemeshegyi Péter atya, aki magyar létére a távol-keleti teológusokat képviselte a Nemzetközi Teológiai Bizottságban Rómában.
