A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

321

Problémák és Megoldások

Catherine Marshall

IMÁDSÁG ÁLMAINK MEGVALÓSÍTÁSÁÉRT II.

(Fordította Ruff Katalin)

Szomorú, amikor nem sikerül megragadnunk Isten elgondolását rólunk, mert álmodó képességünket a körülmények folytán kialakult szegénységi komplexusunk elsorvasztotta. Ezt láttam meg először egy főiskolás társamban, aki a szegénységtől sokat szenvedett gyermekkorában. Dot, így hívom majd őt, képtelen volt elképzelni, hogy a hivatás területén mit is akarjon.

Mégis ideális elgondolásokkal Washingtonba jött, hogy egy minisztériumban kapjon állást. „Nem akarok akármilyen állást” magyarázta mindjárt, ahogy megérkezett. „Azt tartom én is, hogy Istennek terve van az én életemmel kapcsolatban, csak én még nem találtam meg. Hogyan imádkozzam hát ezzel az állásüggyel kapcsolatban7'

,,Melyik munka adná a legtöbb örömet7' kérdeztem tőle. „Rendszerint ez árulja el azt, amit valakinek tennie kell.”

Barátnőm csak zavartan nézett,és a fejét rázta.

„Szoktál álmodozni7' folytattam. „ Van valami, amit mindig szerettél volna csinálni7'

„Nem, nincs semmi.”

Az ok, amiért ez a lány nem tudott építőleg álmodni, az volt, hogy édesanyja, aki özvegy volt, az anyagilag nehéz évek alatt arra tanította, hogy aki csak keveset vagy semmit sem remél, az nem fog csalódni. Ez ténylegesen nem volt más, mint a szegénység várására való remek nevelés. Szomorúan láttam, hogy barátnőm egy szimpla irattáros munkába ragadt, és tehetségének csak egy parányi részét tudta felhasználni.

Most már tudom, hogy van gyógyulás ilyen esetekre. Amikor tudatára ébredünk, hogy van bennünk ilyen sérült terület a tudatalatti világunkban, segítségül hívhatjuk a Szentlélek erejét. A Szentlélek vissza tud menni velünk a múltba, és ki tud vezetni onnan minden mérget, a durva helyeket simává tudja tenni, és főutat tud csinálni a mi Istenünknek, hogy győzelmesen vonuljon be azon a jelenbe az Ö régen elfelejtett, sokszor elodázott terveivel együtt életünk számára.