A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

305 mégsem fogták fel a mondottak mélységét. Szavai szó szerint betelje­sedtek rajtuk. Isten örök elgondolása volt, hogy csakis a kereszten meghalt Üdvözítőben valósulhat meg, hogy Isten közölje mindent áthidaló sze- retétét, és egyben eleget tegyen az ember helyett a megsértett végte­len igazságosság kiengesztelésére. Amikor az ember istengyilkosságá­ban a legmélyebbre süllyedt, és örök büntetést érdemelt volna, Isten legnagyszerűbb jelét adja az ő szeretetének — végtelen irgalmát. Ez a jel a Golgota utolsó mozzanata: a szenvedő Krisztus istenemberi szíve megszűnt dobogni, a megtört test utolsót vonaglott,és a halott Krisz­tus oldalát átfúrta a katona lándzsája. Az élettelen test tátongó üre­géből megnyílik az élet forrása. így lett a Szív számunkra egyszerre az igazságosság és a szeretet tárháza. Az Isten Fia elszenvedte a vétke­kért kijáró büntetést,és megnyitotta a kegyelem kincstárát. Beteljesedett a próféta szava: „Feltekintenek arra, akit keresz­tülszúrtak" (Zak 12,10). Isten most valóban kiöntötte Dávid házára és Jeruzsálem lakóira az irgalom és imádság lelkét. „Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára" (Zak 13,1). A bűnbánó nem hiába imádkozik: „Elfáradtam a kiáltozásban, a tor­kom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom" (Zsolt 69,4). Itt az Isten, „akit keresztülszúrtak", s azért tekintenek reá, mert a Lelket, aki az ő szívét alkotta és teljesen betöltötte, most, hogy megdicsőült, ingyen osztja a benne hívőknek. Ebben a borzalmasan nagyszerű jelben, az engedelmes Krisztus összetört Szívében van meg teljesen az isteni szeretetélet összfoglala- ta. A minket szerető Isten képes volt egy istenemberi Szívet összetör­ni, hogy igazságosságáról és főként szeretetének mértékéről nekünk emberi módon fogalmat alkosson. Krisztus áldozata szerétéiből fakadt. Isten Fia megadta a vá­laszt az Atya panaszos kérésére és a zso/táros vágyódó imájára:,, Tisz­ta szívet teremts belém. Uram!" Az emberi szív csak az Istenember Szíve vérében megfürödve tisztulhat meg. Jézus vérében van a szaba­dulás egyetlen útja, Ö felvette az embert saját Szívébe, ebben van „a kegyelem és a megigazulás bőséges ajándéka" (Róm 5,17). (Folytatjuk) Gyermekeim, ne szóval szeres­sünk, ne is nyelvvel, hanem cse­lekedettel és igazsággal. Ebből fogjuk megtudni, hogy az igaz­ságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal fogjuk biz­tatni a szívünket, hogy bár a szí­vünk elítél, az Isten mégis na­gyobb a mi szívünknél, és min­dent tud. (1 Jdnos-levél 3,18—20)

Next

/
Thumbnails
Contents