A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

304

Mi Isten szándéka? Önmaga jön, hogy az emberekkel, a világgal kapcsolatát megmentse. Ha jól megfigyeljük, a szeretet fogalma\a szó legszorosabb értelmében, nem található a Szentírás elején. Ez a fogalom csak később lép be; ez lesz Isten kezdeményezése, amit az ember által választott bűn ellenszereként mint egyedüli lehetőséget az embernek felkínál. A szeretet híd a közeledésre.

Isten a nyomorban, a bűn fertőjében keresi fel a héber népet:

„Elmentem melletted, és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt modtam neked, amikor véredben voltál: Maradj életben . . . Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem, és szövetséget kötöttem veled . . . Díszes ruhát. . . adtam rád . . . Elláttalak ékszerekkel... Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod ... Ám te elbíztad magad..(Ez 16,6—15.)

És ezek után megkérdezi az emberszíveket kereső Atya:,,Mivel tisztítsam meg szívedet7' Isten panaszos felkiáltása még egy ideig válasz nélkül marad.

A szent Isten, az isteni igazságosság megköveteli a bűn méltó büntetését, Isten igazságos haragjának elszenvedését. A bűnre Isten mindig valamilyen büntetést mér. Prófétái által korholja a népet. Ök megjövendölik Isten büntető eszközét, a leigázást, a rabságot. Isten mindemellett újra és újra közeledik, szövetséget köt, örök szövetséget ígér, az irgalom hangján újra magához hívja népét. Ezzel szemben az ember, amint az írásból tudjuk, újra és újra vétkezik, rombolja a hidat amit az Isten irgalmas szeretete épít. Az igazságosság és a szeretet a Szentírás olvasásakor mintegy szemünk előtt mérkőzik egymással.

t

Ez a drámai küzdelem az Újszövetségben Krisztusban éri el tetőfokát. Az Atya vonzza a lelkeket Fiához. Jézus kijelenti: azért jött, hogy Izrael szétszórt nyáját egybegyűjtse, hogy megkeresse az elveszett juhokat, hogy a tékozlót visszavezesse az atyai házba. Jézus eljött közénk, hogy az embert megtanítsa újból szeretni. De ugyanakkor ajkáról elhangzott a bűnt ostorozó kilenc jaj is (Mt 23); Isten megtorolja a vétket.

Az ember azonban szabad. Ellenállhat az isteni vonzásnak, Jézusban elfogadhatja vagy elvetheti a világossághoz vezető Utat. Az ember elvethette a Krisztusban hozzá hajló szeretetet. Vakságában istengyilkos lett. Mit érdemel tehát? Jézus maga hozza fel nekik a kérdést: a szőlőműves kiküldte szolgáit a szüretelőkhöz, de azok vagy megverték, vagy megölték őket. Ekkor a szőlősgazda saját fiát küldte el. Úgy gondolta, fiát csak becsülni fogják. Ám ugyanazt teszik vele is: „Rajta, itt az örökös, öljük meg, és mienk lesz az öröksége!" (Mt 21.) A megátalkodott ellenzék tudta, hogy Jézus róluk beszélt, és