A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
303 Obendorf Beatrix BIBLIÁS ELMÉLKEDÉS A JÉZUS SZÍVE-TISZTELETRÖL II. Az előző elmélkedésünkben Jézus Szívén keresztül próbáltuk meglátni a szentháromságos egy Isten hozzánk hajló szeretetét. Ennek a szeretetnek a nagyságát és mélységét még jobban megtapasztalhatjuk, ha a bűnbe esett embert is szemléljük az isteni Szívben. Próbáljunk mélyebben beletekinteni Jézus küldetésébe, belevonva mind jobban a bűn misztériumát is. Nekünk, embereknek mi Krisztus Szíve? Hogy Isten szerete- te az ember felé árad, annak az üdvtörténeti oka a bűn. Ha valóban bele akarunk tekinteni Isten szándékába, szembe kell néznünk a bűn fogalmával. A bűnnel az ember hátat fordított Istennek. Luciferrel felgőgösködte magát: „olyanok lesztek, mint az Isten". A valóságban azonban az ellenkezője történt. Az Isten képére teremtett ember elvesztette kapcsolatát a szeretet szent Istenével, és következésképp önmagába, saját egojába süllyedt, ahonnan saját erejéből nem tud szabadulni. A bűn nem fér össze a végtelenül szent Istennel. Áthidalhatatlan szakadék tátong a szent Isten és a bűnös ember között. Isten a szeretet és a szentség; az ember a kevélység útján jár. Isten az ő szeretetét árasztja, életet lehel; az ember kevélységében a halált választotta.
