A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

298 elutasítja a hívást. A Királyságon kívül viszont csak a halál van, csak élő halottak léteznek. A kárhozat halála pedig ellene mond az ember alapadottságainak és alapvető igényeinek; a kárhozat tehát szörnyen gyötrelmes. — Isten egyelőre nem arról beszél nekünk, hogy konkré­tan kik fognak elkárhozni. Főleg arról kíván biztosítani, hogy belső meghasonlottságunk ellenére képes és akar üdvözíteni bennünket, és visszaeséseink ellenére is újra meg újra kezdi bennünk a Királyság meggyökereztetését. ,,Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál. . . Azo­kat hívja . . . megigazulttá teszi . . . és meg is dicsőíti.” (Szentlecke.) N.F. Augusztus 2 - ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP „TEREMTSÉTEK ELŐ TI MAGATOK!” A szentmise olvasmányai: íz 55,1-3; Róm 8,35.37-39; Mt 14,13-21. ötezer éhes ember. Úgy látszik, az Úr nyilvános működése so­rán többször is megesett, hogy a szegény, nélkülöző tömegek végki­merülésig kitartottak tanításának hallgatásában és a Messiás eltökélt követésében. Két csodás kenyérszaporítás elbeszélése maradt fenn; lehet ugyan, hogy egyből lett a kettő; mai formájában azonban a ket­tő nemigen hozható közös nevezőre. De az alapkiindulás közös ben­nük: a tömegek csüngnek Jézus ajkán. És azonos a lényeg is: az Úr nem hagyja őket cserben, jóllakatja őket. Életünk Teremtője és Fenntartója. Beteljesedik, amit Másod- Izajás vigasztalásként mondott a babiloni fogság idején: egyedül a Szö­vetség Istene képes arra, hogy jóltartsa a kiéhezett szegényeket, akik­nek nincs pénzük, fizetésképtelenek. Isten, aki életünket megterem­tette és fenntartja, egyben Szabadítónk is: kiment a szorultságból, bőkezűen ad kenyeret. Jézus kenyérszaporító csodája az ötezer férfi (és a velük levő asszonyok, gyermekek) számára ezt tapasztalati való­sággá teszi, az egész emberiség számára pedig Isten hatalmának és szeretetének a lélekbe beleégő jele. Ki szakíthat el Krisztus szeretetétől? Szent Pál tollán ez olyan kérdés, amelyet főleg azért vet fel, hogy módja legyen rendületlen vá­laszát megfogalmazni. Jézus Krisztusban, a mi Urunkban felmérhetet­len szeretet lángol irántunk, és teljesen átfogja, áthatja lényünket. Nem lehetséges olyan félelmetes emberi tapasztalat (és az apostol egész sor példát említ), nincs olyan szellemi vagy kozmikus hatalom

Next

/
Thumbnails
Contents