A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-07-01 / 7. szám

299

(és ezekre még több példát sorol fel), amely szétszakíthatja a Krisztus és a megváltottak közötti kapcsolatot. Krisztus irántunk való szereteQ / te az a vonzó és

megszentelő légkör, amelyben szabadon élünk és cselekszünk.

Az eucharisztikus kenyér.

Keresztelő János vértanúsága már előrevetíti Jézus életének és művének végső kimenetelét. Jézus,

szörnyű halálára készülve, jelét adja szánakozásának, résztvevő szere- tetének: jóllakatja azokat, akik a nélkülözésben is kitartóan ragaszkodnak hozzá. Amikor majd eljön a kínszenvedés és kereszthalál ideje, akkor is kenyeret ad övéinek. Az a kenyér az ő feláldozott teste lesz, amellyel minden tanítványát az örök életre táplálja. Az első keresztények a csodás kenyérszaporításról szóló elbeszélésben a saját eucharisztikus ünnepléseik visszhangját hallották, és annak kifejezéseivel itatták át magát az elbeszélést. A két hal megszaporítását szinte elfelejtették; az öt árpakenyérről pedig így szólt az elbeszélés:,,vette az öt kenyeret . . ., feltekintett az égre, megáldotta, megtörte a kenyeret, és a tanítványoknak adta . . .”

Isten Országának közösségi lakomája. Ez a

kenyérszaporítás is, meg az Eu- charisztia is. Jézus körül csoportosulunk, az ő kenyerét esszük, e- gyütt várjuk a Királyság beteljesedését. Jézus kenyere jóllakat mindnyájunkat.

Az apostolok mindkét esetben

közvetítők és munkatársak az Üdvözítő mellett.