A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
31 vallásos tevékenységre vonatkoznak. Tartalmuk szorosan vallási; tájékoztató, objektív és az igazsággal teljesen egybehangzó jellegű. Barátok közötti levélváltás, mely nem bírál senkit, és nem szegül szembe senkivel. 2. Magamra vállalom ennek az ügynek teljes felelősségét. Titkárom, Trän Van Quy atya, a két nővér, Troung Thi Ly és Troung Thi Nóng, csak végrehajtók; a nővér csupán szállított olyan leveleket, amelyeknek a tartalmát nem ismerte. 3. Pontosan ismerem a Büntető Törvénykönyv 74. szakaszát. Az 1986-os Büntető Törvénykönyv előtti megfelelő szakaszt nem ismerem. Ismerem a Vietnami Szocialista Köztársaság 1980-as alkotmányát is, az alkotmány 71., 67., 69. és 70. szakaszát, amelyek az állampolgárjogaira vonatkoznak. 4. Tudom, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság tagja az Egyesült Nemzetek Szervezetének, amelynek az emberi jogokról szóló nemzetközi nyilatkozata a 19. szakaszban ezt írja: „Minden egyénnek joga van a vélemény- és véleménynyilvánítási szabadságra; ez magában foglalja arra szóló jogát is, hogy ne háborgassák véleményei miatt, és hogy keresse, elfogadja és terjessze, határokra való tekintet nélkül, az információkat és eszméket, bármilyen kifejezési módon. . .” 5. Érseke vagyok a katolikus Egyháznak, egy olyan vallásnak, amely Vietnamban elismert vallás, és tudom, hogy Ho Si Minh elnök rendeletéi szerint éppen úgy, mint a jelenleg érvényben levő törvényhozási szövegek szerint „a vietnami egyház és a római Szentszék közötti kapcsolatok belügyet alkotnak” (234-es számú rendelet, 1955. június 4-én, 13. szakasz). Mint a katolikus Egyház gyermekének jogom van tehát ahhoz, hogy anyámnak, az Egyháznak hírt adjak önmagámról és közeli vagy távoli testvéreimről. Mint ugyanezen Egyház érsekének jogom van ahhoz, hogy értesítsem atyámat, a pápát egyházmegyémnek és a gondjaimra bízott egyháztartománynak vallási helyzetéről. 6. Ezt is tudom: nem létezik olyan törvény, amely megtiltaná nekem, hogy leveleket írjak, és bizonyos általam kiválasztott személyeket megkérjem azok elvitelére, anélkül, hogy szükség lenne arra, hogy ismerjék azok tartalmát. Végkövetkeztetésem így hangzik: Amikor leveleket írok, és híreket adok tovább, nem teszek egyebet, mint egy emberi jogommal élek.
