A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

238

elég ideje, hogy mindent elmondjon. A témát kiegészítem azzal, amit én ebben a dologban a lényegnek tartok. A döntő kérdés az, hogy az Úr Jézus a nőket akarta-e, vagy sem, az Újszövetség szolgáló papjainak. Nagyon megggondolkoztató, hogy majdnem kétezer éven át semmi jele nem mutatkozott Jézus ilyen akaratának; ha a nőket is papjainak akarta volna, ezzel nem várt volna a XX. századig, hanem Egyházának dogmafejlődését és törvényhozását kezdettől fogva másképp irányította volna.

Az élet nem mentes problémáktól. Jánosgarázsos,autószereléssel foglalkozik; igyekszik jólelkű lenni, nyitott szívvel segíteni; de már nemegyszer alaposan ráfizetett, dollárban éppen úgy, mint a jóbarátság felrobbanásával: megharagudtak rá, miután megkárosították. Hogyan kell egyszerre lenni nagylelkűnek és okosnak? mit lehet és kell tenni a békesség helyreállításáért? Ezekre a kérdésekre, ha egyelőre nincs is, egyszer majd lesz konkrét válasz. — Mert az isteni gondviselés szeretettel irányít bennünket. Julika meséli, hogy még Magyar- országon felkészítették első áldozásra, de aztán elpárolgott a hite; maga az Isten is csak üres legendának tűnt. Már itt Kanadában egy népmisszión hallotta: sokszor úgy képzeljük el Istent, mint fehér szakállas öregurat a felhők felett; valójában ő a mindent betöltő és éltető Élet. Azóta Julika számára Isten a mindent betöltő és éltető Élet. Ez volt a felnőttkori megtérés kegyelme.

Előkerül a februári Szív. Hát persze: Szív-előfizetők. Nagyon tetszenek a „találós kérdések”: megdolgoztatják az agyat, levizsgáztatják a hitbeli ismereteket. De nem minden tetszik. Julikát nagyon megkavarta az 1982-es évfolyamban a geraszai ördögűzéssel kapcsolatos problémafelvetés. Jólesik, hogy ezt magának a szerzőnek a szemébe megmondhatja. Úgy látszik, meg is rekedt a problémafelvetésnél, és még mindig azzal hadakozik, magában is meg velem is. „Miért kell megkérdőjelezni, hogy Jézus kétezer disznót a légió ördög kiűzésével a tóba vesztett? Jézus nem azt akarja megmutatni, hogy egy ember halhatatlan lelkének megmentése fontosabb, mint kétezer disznó?" Igyekszem rámutatni arra, hogy ilyen problémák Jézusnak csak ezzel az egy csodájával kapcsolatban merülnek fel, tehát a kérdésfeltevés teljesen megalapozott; hogy sokféleségükkel maguk az evangéliumi szövegek egyengetik az utat a lehetséges megoldás felé; hogy Jézus csodáit nem tagadjuk, ha ebben az egy esetben egy második, folklorisz- tikus, meseszerű elbeszélésváltozat keletkezését is feltételezzük . . .

Érdekes és megható, ahogy a kettejük közötti felfogásbeli különbségek kifejezésre jutnak. Nyíltan, tisztelettel, derűsen, minden gátlás nélkül. A tanyai életmódot nem egyformán értékelik és szere-