A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-05-01 / 5. szám

237

gyerekek is mennyire fogták a dolgot. Jocó a televízióból felszedett szavakat is belevett, amelyeket persze ért, de alighanem csak félig. János hozzászólásait viszont egy kicsit a férfiúi felsőbbrendűség szelleme hatotta át, és a család már látja, hogy ez a tendencia máskor is mutatkozni fog; de ami a fő, az ilyen dolgokat is néven lehet nevezni. Érdekes volt a szentírásolvasás órájának meghatározása. Amikor a gyerekek az iskolából hazajönnek, öt órakor kezdődik egy őket nagyon érdeklő tévéprogram. Hatkor viszont a papa programja kezdődik. A gyerekek jöttek rá, és álltak elő a megoldással: fél 6-os kezdéssel mindenki jól jár. Ez a mindennaposnak szánt elfoglaltság negyedóránál amúgy sem lehet hosszabb. Eléggé meglepődtem, amikor kijelentették, hogy múlt vasárnapi prédikációm (átmeneti vendég vagyok a plébánián) adta a döntő lökést ehhez az új családi programhoz: valamiképpen az, ahogy a szentírási olvasmányok jelentését próbáltam kibontani. Valójában (ennek tudatában vannak) a családi élet belső ér- lelődése folytán vált a Szentírás napi olvasása igényükké, és más Cur- sillo-családok példája ihlette őket.

Mert a Cursillo életük nagy újdonsága. Évtizedek óta öntudatos, tevékeny, áldozatos tagjai a magyar egyházközségnek, és sose hiányzott mélyebb lelki igényük kielégülése sem. Kanadában járva pár éve meglátogatta őket a Tokióban élő Nemeshegyi Péter atya, és az általa írt könyvekbe, amelyeket már régebben beszereztek maguknak, sajátkezűleg beírta a nevét; ez csupán külsőséges, de mélyértelmű és maradandó jele annak a lelki közösségnek, amelynek szálai messzire nyúlnak. Most tehát már van a Cursillo. Elvégezték mind a ketten (egyikük angolul, másikuk magyarul), és a továbbképzésnek ők is tevékeny résztvevői. Keresztény életük egy baráti körben folyó lelki élménnyel és az Isten szeretetéről adandó tanúságtétellel bővült. Ez a gazdagodás nagyon serkentő hatású, és szeretnék, ha minél több család kívánna részesedni benne. A mozgalommal járó feladatok elmélyülésre késztetnek, és sok örömet hoznak.

Intermezzo. Bekapcsolnak egy szalagra vett rádióadást. A stúdióban egy anglikán lelkésznő és egy papi hivatástól buzgó katolikus nő beszélgetnek a vitavezetővel, azután pedig telefonhívásokra válaszolnak. Julika is betelefonált; nekihevülve elmondta, hogy az Úristen igazi hívásaira kell hallgatnunk, nem pedig a saját, talán isteni hitelességgel nem bíró egyéni ambícióinkra; hogy a hagyományos és újabban megnyíló női munkakörökben szépen ki lehet teljesedni, főleg az anyaságban, nagyanyaságban; hogy az evangélium értelmét nem szabad kicsavarni, nem kell olyasmit belemagyarázni, ami nem található benne. Utólag nincs egészen megelégedve azzal, amit mondott; úgy érzi, nem jól sikerült angol nyelvű rögtönzése, és nem volt