A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
188 kor tehát odajárulsz, ne csuklóidat kitárva, és ne is ujjaidat szétválasztva menj! Hanem balkezedet trónusként alája téve a jobbnak, mint amely a Királyt készül fogadni, és tenyeredet homorítva vedd Krisztus testét, miközben az Áment feleled! Miután pedig szemedet a szent test érintésével óvatosan megszentelted, vedd a testet magadhoz, vigyázva arra, hogy semmit el ne hullass belőle! Mert ha valamit leejtesz, úgy vedd, mintha a saját tagjaidból vesztettél volna. Mert hát mondd meg nekem: ha valaki arany reszeléket adna neked, ugye igen óvatosan és gondosan fognád, vigyázva arra, hogy semmi el ne vesszen belőle, és kárt ne szenvedj? Nemde sokkal óvatosabban és figyelmesebben törődsz, hogy még egy szem morzsa se hulljon le abból, ami az aranynál és drágaköveknél sokkal értékesebb?!” A KERESZT Keresztet a földön minden ember kap, az egyik kisebbet, a másik nagyobbat. Szülessen kunyhóba avagy palotába, el van készítve az ő keresztfája. Az a csoda azután, hogy senki sem látja, milyen nagy a másik ember keresztfája. Van, ki könnyen hordja, meg nevetni is tud, míg a másik zokog és a földre rogy. Van, aki büszkén viszi, hisz senki se látja, hogy vérzik a válla és sebes a háta. Van, aki alázattal és lehajtott fővel viszi a keresztjét,... krisztusi erővel. Van, aki morogva, zúgolódva viszi, minden sarkon megáll, ha lehet, leteszi. Van, aki dicsekszik, örül, ha megszánják, hazug könnyek sokszor áztatják orcáját. Van, aki keresztjét más vállára rakja, abban a hiszemben, hogy vissza nem kapja. Van, aki félrenéz, hol jobbra, hol balra, segít embertársán, ő segít, te balga.
