A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
András Imre 19 AZ EGYHÁZAK SZEREPE AZ 1956-OS ESEMÉNYEKBEN Amennyiben a forradalmat az ifjúság, a munkásság és a hadsereg csinálta, ebben az értelemben nem lehet az egyház szerepéről beszélni. Az egyik katolikus újság (A Szív) forradalmi számában nyíltan ki is mondta: ezt a fiatalságot nem az Egyház nevelte. „Az új, szocialista ember kinevelése'' kizárólagos állami feladat volt, melytől az egyházat akár rendőri eszközökkel is távoltartották. A vallásos ifjúságot nevelő iskolákat már 1948-ban államosították. 1949-ben pedig a fakultatívvá tétellel a hitoktatás indult gyors sorvadásnak. A forradalom utáni újabb és újabb oktatási reformok központi problémája volt: hogyan történhetett meg, hogy éppen a káros (vallási) befolyásoktól távoltartott és minden módon a szocialista elvek szerint nevelt fiatalság fordult fegyverrel a szocialista rendszer ellen? Az egyház ebben legfeljebb azáltal jutott szerephez, hogy — a későbbi felismerések szerint — a marxisták nem töltötték be azt az űrt, melyet a vallásos nevelés kikapcsolása hozott a fiatalok nevelésében. Az eligazítás nélkül maradt fiatalság aztán a materialista nevelés során kapott forradalmi eszméket fordította az egyetlen tekintély, a szocialista rendszer ellen. A legújabb marxista álláspont már figyelembe veszi 1956 tapasztalatát, és maga ajánlja, hogy ahol még nem alakult ki a materialista világnézet, ott jobb megtartani a vallásos világnézetet, mint az érdektelen világnézet nélküliség veszélyének tenni ki őket. A forradalmi események alatt az egyház szava a vérontás elkerülésére intett, a jogos követelések békés eszközökkel való elérését ajánlotta, megbékélésre, az elesettekkel szembeni kegyeletre, megbocsátásra, lelki megújulásra, a közügyek iránti felelősségre, a békés kibontakozás kivárására buzdította a híveket, és kéréseket intézett a külföldi jótevőkhöz, segélyeket igyekezett szerezni az ínséget szenvedő, bajbajutott lakosság számára. A súlyosan meghurcolt Mindszenty bíboros például így nyilatkozott az „Igazság” című ifjúsági lap munkatársának: „Ami elmúlt, az lepel alá került. Senkivel szemben nem érzek ellenszenvet, annál kevésbé gyűlöletet, ha éreznék, kitépném szívemből!” (nov. 2.). Ugyanez a magatartás nyilatkozik meg Ravasz László református püspök és az egész református egyház, Ordass Lajos evangélikus püspök és egyháza, a Magyar Izraeliták Országos Irodája, a magyar görögkeleti egyház s általában valamennyi vallásos közösség forradalom alatti megnyilatkozásaiban. Az egyház mint olyan nem vett részt a forradalmi eseményekben. Papok, apácák, teológusok viszont jelentős részt vállaltak a sei
