A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

179

Problémák és Megoldások

Somfai Béla

A SZÜLETENDŐ EMBER MÉLTÓSÁGA

(Negyedik rész)

A közös keresztény hagyomány felbomlása

A hatvanas évekig a keresztény egyházak álláspontja a közös hagyományhoz hűséges maradt. 1930-ban a Lambeth Konferenciára összegyűlt anglikán püspökök a fogamzásgátlás mesterséges eszközeinek óvatos elfogadása mellett kifejezésre juttatták a magzatelhajtás bűnös gyakorlata feletti borzalmukat” is. Ezt a véleményt 1958-ban megismételték az egész keresztény világ meggyőződésére hivatkozva: ,,A keresztények a leghatározottabban elítélik a terhesség művi megszakítását vagy a gyermekgyilkosságot. . Az egyetlen megengedhető kivételt az anya életének megmentésére irányuló igyekezet jelentette.

Az abortuszra vonatkozó törvényes korlátozások reformja adta meg az alkalmat ennek az általánosan elfoglalt álláspontnak a gyors megváltozásához. Korunk jogfelfogása szerint nemcsak az élethez való jog, hanem a terhes anya egészséghez, testi integritáshoz és a társadalmi helyzet biztosításához való jogai is figyelembe vehetők a születendő gyermek élethez való jogával szemben. A hagyomány a magzat jogainak egyoldalú védelmét biztosította csak, ezért a hatvanas évek törvényreformja, a protestáns egyházak többségének lelkes támogatásával, arra irányult, hogy ezeket a jogokat kiegyensúlyozza. Ez az igyekezet drámai gyorsasággal változtatta meg nemcsak a „civilizált” világ törvényes gyakorlatát, hanem a megreformált kereszténység abortusszal szembeni elvi álláspontját is. Mintegy tíz év leforgása alatt az észak-amerikai protestantizmus, a legkonzervatívabb csoportok kivételével, az abortusz elvi elítélésének álláspontjáról eljutott annak elvi és gyakorlati elfogadására, legalábbis a terhesség első három-négy hónapjára vonatkozóan. E felfogás szerint a döntésbe sem a világi, sem a vallási közösségnek nincsen beleszólása, mivel az a terhes nő személyes joga. Ezenfelül ez az újonnan felfedezett „keresztény” meggyőződés az abortuszt a terhesség későbbi stádiumában is megengedhetőnek tartja olyan esetekben, amikor — a kanadai anglikán egyház álláspontjának szavait idézve - azt a körülmények valóban az anya lelkiismeretbéli döntésévé tették.”