A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

173

Troll András

ÖZVEGYEMBER DIALÓGUSBAN AZ ISTENNEL

Ma van a születésnapom. Családi ünnep. Ugyanakkor feleségem most vívja utolsó harcát életéért. Haldoklik.

Egyszer csak cseng a telefon. Lányom jelentkezik a kórházból (ott van alkalmazásban), és minden bevezetés, szépítés nélkül bejelenti: meghalt az Anyu!

Meghalt az Anyu? Olyan hihetetlenül, olyan idegenül hangzik ez a bejelentés, pedig tudtam, hogy meg fog halni. Gyógyíthatatlan betegségben szenvedett, csont- és tüdőrákban. . . és most mégis olyan nehezen tudom elfogadni a halál tényét. Igen, amikor mások meghalnak,tudunk tanácsot adni, vigasztalni, részvétet nyilvánítani, de amikor közeli hozzátartozónk távozik, akivel harmincegy éven át éltünk együtt, osztozkodva jóban, rosszban, akkor nem akarjuk elfogadni a halált.

Azután elérkezik a temetés napja. A temetőben a koporsó mellett eszembe jutnak a Szentírás szavai: mindnyájan fel fogunk támadni. . . hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra; mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak (vö. 1 Kor 15,51 — 52). Teljesen azonban a szentírási idézet nem tud most megvigasztalni, valahogyan olyan hihetetlenül hangzik, olyan távolinak tűnik, mert itt a temetőben még jobban érezzük és látjuk az elmúlást, az enyészetet, a „pusztulás undokságát". Itt most erős hit kell, „hegyeket mozgató hit”. Uram, add meg nekem ezt a hitet!. . .

Azután telnek, múlnak a hetek, a hónapok, „az idő jó orvosság”. És lassan el tudom fogadni a megváltoztathatatlant.

Elindulok napi sétámra. Elmélkedem. Szent Pál szavai jutnak eszembe, melyeket az Areopaguszon mondott, amikor „az ismeretlen Istenről” beszélt: ne keressétek ezt az Istent valahol messze, Ö nagyon is közel van hozzánk, „benne élünk, mozgunk és vagyunk". Majd Szent Ágoston szavai jutnak eszembe: Isten bensőségesebben van jelen bennünk, közelebb van hozzánk, mint mi magunk. De ha ez így van, akkor én evvel az Istennel el tudok beszélgetni, akkor minden búmat, bánatomat eléje vihetem és mondhatom: Uram, miért történt ez velem?. . .

És rögtön megjön rá a válasz valahonnan a „mélységből”: Hiszed és elfogadod az Egyház tanítását? Igen Uram! Akkor tudnod kell, hogy ez a földi élet csak átmenet. . ., hogy azért teremtettelek