A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-04-01 / 4. szám
162 lelki, ismeretségi, bajtársias kapcsolat nem papíron, hanem az életből indul ki. Természetes, hogy az egyházmegyés papok kezében is igyekszik Alma Materünk megőrizni identitását. Akik itt tanulnak, mind az Alföld szülöttjei, és az Alföld lesz működési színhelyük, négy egyházmegye területén is. Ennek vannak előnyei és hátrányai. Nincsenek nagy idegenforgalmi látványosságok, pár város kivételével. A népben még van bizonyos tespedtség. Nem áltathatja magát senki, hogy Taizé, vagy akár Nagymaros érdeklődő ifjúságát fogja megtalálni. De meg kell tanulni az idők szelleméhez való alkalmazkodást, emberileg, pedagógiailag, lélektanilag közel kerülni a néphez. Erre nagyon tudatosan törekszik intézetünk. Az elöljárók, a tanárok feladata: készítsék fel a növendékeket a jót kihasználni, a rossz eseményeket keresztként lelkileg feldolgozni. A kispap feladata nem annyira a gyermeki szófogadás, inkább a tanulékonyság és az alkalmazkodási képesség. Az idősebb paptársak feladata, akik közé kikerül: biztosítani, hogy legalábbis a plébánián és a templomon belül ne legyen semmi idegfeszítő vagy lelki konfliktust okozó, hátráltató tényező. Ha mindhárom egy oltárnál egy nagy lelki célra összefog, akkor valóban megalapozzuk a papi lelkiséget és egységet. Tűz Tamás JÉZUS HÁROM ESÉSE Nagypéntek reggelén új versbe kezdett. Még visszatért a tegnapesti dal s a körmenet, vörös fáklyáival, aztán magára vette a keresztet. A zsoltárt mondta biztosan, de mintha nem is halálba menne, úgy haladt a kongó utcán és az ég alatt, mely oly sötéten folyt el, mint a tinta. Vérzett. Ezért hát lassan ment a téglán. Az utcaszélen fölsikoltott két lány s lefolyt a könny a köntösük redőin. Mint tört lótusz a vízen, a menettel úgy ment már Jézus. Háromszor esett el. Titokzatos, háromszor csendülő rím!
