A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
16 MÚLT ÉS JELEN N.F. „ISTEN BÁRÁNYA ...” Az évközi 2. vasárnapon ebben az évben Keresztelő Szent János rámutat az Isten Bárányára, aki hordozza és elveszi a világ bűnét. Ehhez kapcsolhatjuk a következő megfontolásokat. Pár hónappal ezelőtt Würzburgban a verbita atyák nemzetközi misszióstudományi kutatóintézete fennállásának 75. évfordulóját ünnepelte. Heinrich Heekeren atya, a rend általános főnöke előadást tartott ezzel a címmel: „Az egy hit a világegyház sok nyelvén.” Heekeren atya előadásából vesszük a következő hosszabb idézetet. Minden misében mondjuk és énekeljük az Agnus Deit: ,,Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!” Új-Guineában van egy csoport misszionárius; ők szeretnék az Agnus Deit melanéz módra újraírni: ,,Isten Sertése, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk!” Ez a kifejezés bizonyára mellbevág bennünket. Ha a zsidó vagy muzulmán hagyomány világban élnénk, alaposan meg is botránkoz- nánk: ott a disznó a tisztátalan állat. Nálunk is olyan állat, amelyhez sok negatív képzet társul. t Uj-Guineában azonban a disznó a legfontosabb háziállat. Olyan állat, amelynek köze van az ősökhöz, az istenekhez; szent állat. Amikor háború után két törzs megünnepli a kibékülést, vagy amikor egy törzs szeretne egy szomszédos területre továbbterjeszkedni, akkor ünnepet ülnek: sertéseket vágnak le, húsukat részben megeszik, közösen részesülnek a sertés húsában (olyan ez, mint nálunk az áldozás) — és aztán a megállapodáshoz tartják magukat. Izraelben a bárány volt a fontos állat. Izrael az Egyiptomból való szabadulás után és a szövetség évenként való megújításakor ezt a fontos háziállatot ölte le, a húst megették, és így újították meg a szövetséget Istennel és az egész népközösséggel. Ez a hagyomány nem Izraelben született; Izraelt megelőző, általános szemita hagyomány, ismeretes az egész Közel-Keleten. Izrael „megkeresztelte”, a kereszténység pedig a szokást mégegyszer „megkeresztelte”. Krisztus az Isten Báránya, benne nyerünk örök, el nem múló jutalmat. Krisztus természetesen nem bárány, és nem is oroszlán, amint néha gondoljuk
