A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1. szám

17

és mondjuk — a Júda törzséből származó oroszlán —, hanem ember. Mégis elfogadjuk és használjuk ezeket az állatszimbólumokat, melyeknek gazdag mély értelmük van.

Pontosan ezt akarja kifejezni a melanéziai ember is:,,Isten Sertése, te elveszed a világ bűnét.” Számára ismeretlen állat volt a bárány, amikor a kereszténységet először meghirdették nála; a disznót viszont kezdettől fogva jól ismerte.

Mit lehet tenni? Nem olyan kérdés ez, amelyre a misszionárius egyszerűen igennel, vagy a római kúria egyszerűen nemmel felelhet.

Isten Báránya (Cluny, apátsági templom)

*

*

*

Mi a tennivaló? Egy-két meggondolással tovább mehetünk a Heekeren atya által megjelölt irányba.

— A kérdés még élesebben vetődik fel, ha egy állatszimbólum vagy liturgikus gesztus nem ismeretlen újdonság, hanem nagyon is ismert, de furcsának, visszataszítónak észlelt dolog. Az előadás maga céloz arra, hogy a mi civilizációs hagyományainkkal (és még inkább a zsidókéval) az Isten Sertése kifejezés nem férne össze. Hasonló problémát jelentett a szembemisézés olyan afrikai népeknek, amelyek szemében a legnagyobb neveletlenségnek számít, hogy egy előkelő ember arcába lehet nézni, amikor eszik vagy iszik (látni lehet a pap áldozását). Úgy látszik, a melanéz embernek a báránnyal csak az a problémája, hogy nem ismeri; amint egyre több nyugati gyermeknek és felnőttnek is problémája lesz, hogy a bárányt csak fényképről ismeri.

— Az inkulturáció kérdése a kereszténységnek nem csupán az állatszimbólumait, kifejezéseit, gesztusait érinti, hanem még lényegesebb elemeit is, pl. a szentségi jeleket. Csak búzakenyérrel és szőlőborral lehet az Eucharisztiát ünnepelni, vagy mással is? Melyik a döntő érv: az-e, hogy Jézus a legelemibb eledeleket kívánja az Eucharisz- tia anyagának venni (tehát Távol-Keleten talán rizskenyeret és rizsbort) — vagy az-e, hogy Jézus hazájának és korának civilizációja a kereszténység bizonyos alapelemeit örökérvényűen és megváltoztathatatlanul meghatározza (tehát bárhol és bármikor csak a földközitengeri búzakenyér és szőlőbor alkalmas az Eucharisztiára)?

!