A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
116 férfi kollégáikkal együtt. — 1981 óta, amikor 120 hallgató fejezte be sikeresen tanulmányait, évente legalább 100 körül van a végzősök száma. A levelező tagozat a magyar egyház háború utáni legsikeresebb kezdeményezésévé fejlődött, a püspöki kar minden anyagi támogatása nélkül. A legszükségesebb kiadásokat a hallgatók tandíjából fedezik. — 1986 tavaszán az állam elfogadta a világi személyek lelkipásztori tevékenységének szabályzatát. Ezzel elhárult az utolsó akadály is a képzett világiak kisegítő lelkipásztori munkába állítása elől, amire a nagy paphiány miatt sürgősen szükség van. A leányfalui Szent Gellért Lelkigyakorlatos és Tanulmányi Ház 1983 őszén kezdte meg működését. A 30 személy befogadására alkalmas ház egyházközségi feladatok ellátására ad kiképzést, és lelki elmélyülésre nevel. A kurzusokon a plébániai kisegítés tudnivalóit egyházmegyés pap előadók, a lelkigyakorlatos elmélkedéseket Rómában kiképzett jezsuita atyák adják. Az érdeklődés a lelkigyakorlatos ház iránt oly nagy, hogy az ötnapos kurzusokat szünnap nélkül rendezik. Lékai bíboros hivatali idejének fontos egyházi eseménye volt az addig rendőrségileg üldözött egyházi kisközösségek állami elfogadása, ezek egyházi jellegének hivatalos elismerése. Ez az „előrelépés” azonban azzal a kívánsággal van összekötve, hogy az egyházi vezetők íiják elő számukra az ellenőrizhető összejöveteli formákat. Bonyolította a helyzetet, hogy az evangéliumi szolgálatra elkötelezett kisközösségek egy része a teológiai gondolkodás és az apostolkodás területén a hivatalos vélemény szerint túlságosan egyéni utakra lépett. Ily módon a csoportok irányítása és privát jellegük miatt ellenőrzésük is csaknem lehetetlen. A problémák — melyek súlya semmiképpen nem áll arányban a kiküszöbölésükre fordított erőfeszítésekkel — a mai napig sem oldódtak meg, de az ügyükben elindított eszmecsere termékeny tapasztalatokhoz juttatta a magyar egyházat a világiaknak a pasztorációs munkába való bevonása terén. Az „állami tolerancia” érvényesülése óta az egyházi kisközösségek munkássága a jövőjét építő magyar egyház fontos életmegnyilvánulása. (Folytatjuk.) ... föl kell tételeznünk, hogy minden jó kereszténynek készebbnek kell lennie arra, hogy felebarátjának állítását jól értelmezze, mintsem azt elítélje. Ha pedig nem tudná azt jóra magyarázni, kérdezze meg őt, hogyan érti; és ha helytelenül értené, igazítsa helyre szeretettel. És ha ez nem elegendő, tegyen meg minden lehetőt, hogy felebarátja helyes értelmet adjon annak és megmeneküljön. (Loyolai Szt. Ignác)
