A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
11 desse; „de nem ékesen szóló bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje el ne veszítse erejét.” Nagy Ferenc Február 1 - ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP JÉZUS ÉS A MI BOLDOGSÁGUNK A szentmise olvasmányai: Szof 2,3; 3,12-13; lKor 1,26-31; Mt 5,1-12a. A Máté szerinti evangélium hegyi beszédjében Jézus mint az új Mózes hirdeti meg az új kinyilatkoztatást egy új Sinai hegyen. (A Lukács szerinti evangéliumban a hasonló nagy beszéd sok párhuzamos anyaggal különös módon egy síkságon hangzik el.) A beszéd körülményei szokatlanul ünnepélyesek, méltóan a nagy pillanathoz: az Országról szóló jó hír meghirdetéséhez és kifejtéséhez. Máté ötödik, hatodik és hetedik fejezete Jézus egész tanításának mintegy a szíve, Isten elközelgett országának az alkotmánya. Az egész beszéd világosan és határozottan állítja szembe az újat a régivel, a földiessel és az ideiglenessel az ószövetségben. Mindjárt az első mondatok mutatják, hogy egy új világ, egy új ország útjain járunk. A lehető legegyszerűbben sorra hangzanak el olyan állítások, melyek az élet megszokott törvényeinek és összefüggéseinek tükrében képtelenségek. A kisemmizettek, az elgyötörtek, az erőszakkal nem élők, a betevő falatot is nélkülözők . . . boldogsága szétfeszíti a bölcső és koporsó közé zárt élet börtönét, kiszabadítja a nemesebb vágyakat az ösztönök, a birtoklás, az élvezetek . . . fogságából, a földhöz ragadt tekintetet a végtelen világ tájaira vezeti. A mindenütt kutatott kincset kínálja Jézus a boldogságot örökké kergető, szerencsétlen embernek. A jelenben kínálja Jézus, és olyan forrásból, melyet a világ semmilyen tökéletlensége, az emberek semmilyen bűne nem képes elapasztani. Megfizethetetlen kincset kínál Jézus mindenki által megfizethető áron. Elvehetetlen, helyettesíthetetlen és kimeríthetetlen boldogságot. Dienes Valéria, a huszadik századi magyar szellemi és lelki élet egyik óriása, még 1926-ban — megtérése után pár évvel — írt a nyolc boldogságra egy misztériumjáték-szöveget. Ebből idézem a lélekben szegények boldogságáról írottakat: Istenem, szeretlek, és nem tudom, ki vagy Kívánlak, és nem tudom, miért Megtöltöd napjaimat és éjszaka Beléd ömlik az öntudatlanságom.
