A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1987-03-01 / 3. szám

109

Április 12 - SZENVEDÉS VASÁRNAPJA „ENGEDELMES LETT MINDHALÁLIG”

A szentmise olvasmányai: íz 50,4- 7; Fii 2,6-11; Mt 26,14-27,66.

Egyetlen szentmise keretében vesszük végig a Jézus Krisztus életének utolsó óráiban lezajlott, szinte még ma is hihetetlen és elképzelhetetlen eseményeket. Júdás aljas üzletkötésétől a sírba helyezésig. Képesek vagyunk-e legalább valamit felfogni belőle? És ettől nő vagy csökken a szorongásunk?

Egy izajási jövendölés és egy páli elmélkedés segít abban, hogy az evangéliumi történést átfogóbb összefüggésben lássuk.

Az Úr szenvedő szolgája. Deutero-Izajás egy férfit mutat be, aki teljesen Urának a szavából él. Minden reggel arra ébred; füle csupa készség; szíve teljes ráhagyatkozás. Tanulékony, hogy „tudja szólni igéjét az elfáradtaknak”. Életbeállítottságával áldozata lesz azoknak, akik hatalomra, uralomra törnek, és nem viselhetik el ezt a teljes Istenből élést. A Szolga nem védekezik, hagyja, hogy bántalmazzák és gyalázzák; ő szinte nem is létezik, csak hogy a Szó érvényesüljön. Erőszakmentessége, védtelensége azonban nem puhaság; nagyon is számít neki, hogy hűségével védje a Szót. „Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő, mert tudom, hogy nem vallók szégyent.”

Engedelmesség, kiüresedés. Szent Pál - egy ősi keresztény himnuszt idézve — hasonlóan ír, de már konkrétan Jézusról szólva. Jézus nem ragaszkodott görcsös erőszakkal mindahhoz, ami velejár Isten voltával. Fokozatosan kiüresítette önmagát, lealacsonyult: először sorsközösségbe lépett az emberekkel, végül pedig vállalta a halált leggyalázatosabb formájában: keresztre feszítéssel. Amint a Szolga Mesterének Szavára hallgatott, úgy Jézus engedelmeskedett Istennek; ez a két megfogalmazás lényegében ugyanazt jelenti. — Szent Pál az ellenkező irányú mozgást is leírja: a mindenkinél mélyebbre leszállt Jézust Isten mindenki más fölé emeli. Valamennyi teremtménynyel elismerteti, hogy Jézust a legmagasabb cím illeti: ő a feltámadott Úr. Felmagasztalása „az Atya Isten dicsőségére” szolgál; ez a Dicsőség Jézus lényének eredete és beteljesedése.

Nézzük most a szenvedéstörténet néhány főbb erővonalát.

Jézus öntudatos elszántsága. Tudja, hogy el fogják árulni; tudja, mikor és hogyan. Már a húsvéti vacsorán szentségi jelbe foglalva soha meg nem szűnő adományként tanítványaira hagyja önmaga feláldozását. Amikor a letartóztatásnál fegyverrel akarják védeni, nem