A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
108 dandó lelki megrázkódtatással járt.) Ez a feltámasztás arra szolgál, hogy hitet adjon Jézus kijelentésének és ígéretének, amely mást, ennél lényegesen többet jelent: ,,Aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha.” Itt olyan feltámadásról van szó, amilyenben húsvétkor magának Jézusnak lesz része. Isten Küldöttének dicsősége abban áll, hogy abszolút, kikezdhetetlen hatalommal rendelkezik a halál, az egész emberiség halála felett. Egyetemes újjáéledés. Ezekiel látomása és prófétálása szélesebb skálán bontakoztatja ki a halálon aratott abszolút győzelem értelmét. Felnyitom sírjaitokat — mondja Isten —, kihozlak sírjaitokból, beviszlek földetekre. ,,Lelkemet adom belétek, életre keltelek, és letelepítlek benneteket a saját földeteken.” Isten logikája itt meglepő fordulattá szolgál: ,,Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Űr.” Az egyetemes feltámadás megélése majd felismerteti velünk Isten abszolút hatalmát. Ez lesz Isten megdicsőülése teremtményei előtt. Konkrét egzisztenciánk. Szent Pál ebbe beágyazva mutatja be a halál és a feltámadás sarkítóttságát. Jelen helyzetünkben két ellentmondásos erő uralkodik: testi lényünk halott volta és szellemi, lelki lényünk élete. Mind a halálnak, mind az életnek többféle arculata van. A keresztség révén meghaltunk a bűnnek, testies mivoltunk már halott, és a Lélek új életet árasztott belénk. Ugyanakkor testi lényünk még nagyon is eleven, igyekszik a saját szolgaságába betörni, a saját káprázatosán sokrétű világába bezárni; saját halálának örvényébe belesodorni lelki valóságunkat is. „Akik test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.” A Lélek, mivel az Isten megfoghatatlan és ezért nyugtalanító életét hozza, nehezen érvényesül a test zsarnokságával szemben. Számunkra az igazi halál tűnik életnek, az igazi élet pedig halálnak tűnik. A Lélek életprogramja: meg kell halnunk magunknak. Ez azonban lényegében nem önrombolást, nem önmagunk valóságának megtagadását jelenti. Lényegében azt jelenti, hogy felismerjük, elfogadjuk, választjuk azt, ami igazi és végleges valóság; azt pedig, ami halott, ami gyökerében már le van rombolva, nem választjuk, hanem mellőzzük, bármennyire kápráztat látszólagos valósága, bármennyire elevenek és hatásosak követelőzései. Tevékenyen bele kell épülnünk Krisztus halálának és feltámadásának húsvéti misztériumába.
