A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
99 ahonnan a segítség megérkezhetik, ahol meg kell mozdítani az állami szervek segítségnyújtási lehetőségeit is, hogy elegendő élelem, ruha jusson az éhezőknek és a ruhátlanoknak, megfelelő orvosi ellátás és gyógyszerek azok számára, akik a táborok nyomorúságában betegségben szenvednek, vagy halálveszélynek vannak kitéve. De imádkozzunk azért is, hogy bátran emeljék föl szavukat, tapasztalataikra hivatkozva. Amint visszajönnek a menekültek és hontalanok táborából, akár a sajtóban, a- kár a televízióban tárják föl az igazi helyzetet, az igazi nyomort s mutassanak rá annak az okaira is, hogy lassanként rájöjjön az egész világ, a jólétben, sokszor pazarló jólétben élő világ is arra, hogy milliók és milliók éheznek és halnak éhen, s a jómódú házakban a kidobott ételmaradékokból, eldobott ruhákból életadó táplálék, hordható ruházat juthat a- zoknak, akik között ők dolgoznak, akik között a hontalanságnak az átkát próbálják enyhíteni, akiknek az érdekében meg a- karják a világ közvéleményét mozgatni. Az ő munkájuk krisztusi, a szeretet nagy parancsa értelmében történik. A nagy számonkérés nekik már az lesz, hogy ruhátlan voltam és adtatok ruhát, éheztem és adtatok ennem, nem volt ottonom és befogadtatok. Vándor voltam, kidobott, menekült és hajléktalan, én jártam köztetek így a senyvedő, a halállal küzdő, sokszor halálra szánt hontalanok táborában.
