A Szív, 1987 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
100 A Szentatya, az egyetemes jó pásztor újra meg újra felemeli sürgető hangját, próbálja a világ közvéleményét helyes irányba terelni. Hogy jöjjenek rá a világ vezetői és a nagyhatalmak is, hogy ez közös ügye az emberiségnek, s a hatalmasabbaknak és gazdagabbaknak nagyobb a felelőssége. Ha a gazdagok és hatalmasok kellő időben és megfelelő módon segítenek a szenvedőkön s mindent megtesznek, hogy az igazságtalan állami intézkedések és háborúk miatt ne szaporodjék ezeknek a száma, akkor nemcsak az irgalmasság cselekedetét gyakorolják, nemcsak az alapvető emberi jognak próbálnak valami érvényt szerezni, de az egész emberiség jobb jövőjét is próbálják ezzel biztosítani. Mert a nyomorban felnőtt ember gyakran keserű, gyűlölködő ember, aki azon töri a fejét — és arra is tanítják —, hogyan álljon bosszút, hogyan fizessen meg azoknak, akiknek ő, a családja, a törzse, a népe a mostoha sorsát köszönheti s akik a segélyt kiáltó hangját süket fülekkel hallgatták. Magunkon is segítünk, amikor rajtuk segítünk. A magunk javát is előmozdítjuk, amikor azokért imádkozunk, akik a hontalanok között olyan áldozatosan, nagy szeretettel, olyan odaadóan munkálkodnak. Mócsy Imre AZ INDIVIDUALIZMUS VÁDJA A Jézus Szíve tisztelet olyan korban keletkezett, amelyben még nem érett meg a szociális és egyetemes humanista gondolkozásmód, mégsem lehet individualista, ha egyszer a szeretet ájtatossága. A felajánlás természetesen teljesen egyéni döntés; csakhogy nem individualista, hanem egzisztenciális döntés. Teljes önátadás, de Krisztus ügyének, a szeretetnek való önátadás. (,,£n gondoskodom a te ügyeidről.”) A metanoia, a megtérés is teljesen egyéni dolog, de éppen az önzésből kell kivetkőzni, amint Szent Péter mondja: ,,Lelketeket az igazságnak engedelmeskedve már megtisztítottátok az őszinte (testvéri) szere tetre” (lPét 1,22). Az engesztelés a mások bűneiért is akar elégtételt és kárpótlást nyújtani. Hol itt az individualizmus? Az engesztelés minden rossz fölötti üdvös szomorúsága altruista cselekedetekre sarkall: a bűn és a bűn következményei ellen való küzdelemre, ami apostolkodás, és az irgalmasság testi-lelki cselekedeteinek gyakorlása. Aki individualistának tartja a Jézus Szíve tiszteletet, az sohasem gyakorolta azt helyesen. Ha talán gyakorolta is, de észre sem vette, hogy amit ő gyakorol, az nem a Jézus Szíve tisztelet. Amit pedig támad, az éppen az eltévelyedés a Jézus Szíve tisztelettől.
