A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

92

ban Isten Fia ő, az élet és halál feltétlen Ura, aki új életre tudja kelteni még az átszúrt szívvel elvérzett embert is. Világosan kijelentette:

,yAze'rt szeret engem az Atya, mert feláldozom életemet értetek. Senki sem veszi el tőlem, önként adom oda. Mert hatalmam van, hogy odaadjam életemet, és van hatalmam, hogy visz- sza is vegyem." (Jn 10,17-18.)

2. TÖRTÉNETE

A keresztút az a másfél kilométeres útszakasz, amelyen Jézus a keresztet hordozta. Ez az út a templom jobb oldalán álló Antónia- vártól haladt Jeruzsálem utcáin, majd a nyugati városkapun át fel a Golgotára.

Egy régi hagyomány szerint Jézus édesanyja gyakran végigjárta ezt az utat fia feltámadása után, hogy így megemlékezzen hősies szenvedéséről. Néhány hű tanítvány kíséretében lassan és elgondolkodva ment az utolsó vacsora termétől az Antónia-várhoz, onnan tovább a keresztúton fel a Golgotára és a sírbolthoz. Aztán valamennyien visz- szatértek „abba a terembe, ahol együtt szoktak lenni. Mindnyájan egy szívvel s lélekkel állhatatosan imádkoztak Jézus anyjával, Máriával együtt.” (ApCsel 1,13-14.)

Euzébius és Ambrózius püspökök a 4. században leírták, hogy Szent Ilona, Nagy Konstantin császár anyja, hogyan kerestette meg Jézus keresztjét és építtette fel az első templomot a Golgotán a 320-as években. Később felállítottak néhány emléktáblát is a keresztút egyes helyein.

A 15. században már 12 márványtábla vagy emlékmű áll a keresztút mentén Jeruzsálemben. Ezeket stációknak vagy állomásoknak nevezték. A zarándokok megálltak az emlékművek előtt, s egy kis szünetet tartottak az úton, hogy imádkozzanak és gondolkodjanak az eseményről, amely a felirat szerint ott történt.

Az 1600-as években alakult ki a keresztút végleges formája 14 stációval. A ferences P. Antonio Daza volt az első, aki leírta a stá