A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1986-02-01 / 2. szám
93 ciók történetét a lelkigyakorlatos könyvében (Exercicios espirituales, 1620 ). Elmélkedéseit az evangéliumi elbeszélésekre s a hiteles egyházi hagyományokra építette. A keresztút tisztelete és gyakorlata ezután egyre jobban elterjedt a keresztény országokban. Mivel a legtöbb hívőnek sohasem volt alkalma a Szentföldre zarándokolni, a nyugati városokban is kezdtek építeni keresztutakat a jeruzsálemi mintájára. A szabadtéri keresztfákon minden egyes állomást egy-egy kis kápolna vagy emlékmű jelzett a megfelelő felirattal. A legnépesebb zarándokhelyeken, mint Lourdes-ban és Fatimában, embernagyságú szobrok ábrázolják az egyes stációk történetét. Ma már minden katolikus templomban van egy megszentelt keresztút. Az állomásokat 14 megszámozott kép, festmény vagy dombormű jelzi, rendszerint a templom bal oldali falán. Ezeket a stációkat a római rituáléban előírt szertartással avatják fel. Az Anyaszentegyház teljes búcsút engedélyezett azoknak, akik a keresztutat az isteni kegyelem állapotában vagy a tökéletes bánat szellemében végzik. A teljes búcsú vétkeink megbocsátásán túl még a büntetés elengedését is biztosítja. Ez azért fontos, mert a bűnök bocsánata nem feltétlen adja meg a bűnhődés vagy a tisztítótűz elengedését. Ezt az igazságot a következő hasonlattal lehet megvilágítani: Ha egy barátomnak súlyos kárt okoztam, ő megbocsát, amikor kérem. A hatóságok azonban kártérítésre köteleznek egy törvénycikk alapján. Ha nem tudom megtéríteni a kárt, vagy ha senki más nem fizeti ki helyettem, akkor egy ideig börtönbüntetésre ítélnek. (Lásd:Mt 5,25-26 és 18,34-35; lKor 3,13-15.) Az egyházi életben a Szentek közössége fizet helyettem, hogy a büntetéstől megszabaduljak. Ennek a „búcsúnak” forrása Jézus keresztáldozata a vértanúk és szentek érdemeivel együtt, feltétele pedig az, hogy előbb már megbántam a vétkeimet és bocsánatot kaptam. Ha valakinek nincs lehetősége szentgyónást végezni és így felol- dozást kapni, akkor a tökéletes bánat felindításával is elnyerheti a bocsánatot. T ökéletes bánat az, ha nemcsak a büntetéstől való félelemből, hanem inkább a Krisztus iránti őszinte szeretetből bánjuk bűneinket. Mert ő úgy mutatta meg irántam való szeretetét, hogy feláldozta magát értem! (Cal ? yo ) A keresztúttal járó búcsút nemcsak magunknak nyerhetjük el. Felajánlhatjuk egy olyan lélekért is, aki esetleg még a túlvilá- gi „tisztítóhelyen” bűnhődik a földi életében elkövetett bűnei
