A Szív, 1986 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1986-02-01 / 2. szám

84

mely közvetlenül a lelkipásztori tevékenységgel foglalkozik. De még több azoknak a törvényeknek a száma, amelyeknek alapeszméje, indító oka ez a lelkipásztori irányulás. Jellemző ez a törekvés az Egyházi Törvénykönyvnek azokra a részeire is, ahol a szó szoros értelmében vett lelkipásztorkodástól távolabb álló kérdésekről van szó.

Az olyan nagy események előtt, mint egy új törvénykönyv kihirdetése, sajátos magatartási forma szokott felbukkanni. Kitért erre a jelenségre VI. Pál pápa is, aki 1966. augusztus 17-én mondott beszédében a kánonjognak az egyházban való szükségességéről szólva a következőket modotta: „. . . ha az egyház látható, hierarchikus társaság, mely az üdvösség szolgálatára kapott küldetést, melyet csakis egyértelműen és meghatározottan lehet megvalósítani, és őrzője egy olyan igének, melyet szigorúan kell őrizni és apostoli módon kell terjeszteni, ha felelős a saját híveinek üdvösségéért és a világ evangelizá- lásáért, akkor nem mondhat le arról, hogy következetesen a kinyilatkoztatásból, valamint belső és külső életének mindenkori szükségleteiből levezetett törvényeket alkosson magának .Az úgynevezett „ju- ridizmus” lehetséges hátrányai ellen az orvosság nem annyira az egyházi törvény eltörlése, mint inkább a tökéletlen vagy korszerűtlen kánoni előírásoknak más, jobban megfogalmazott kánoni előírásokkal való helyettesítése. Aki elfogultságában ellenszenvet táplál az egyházi törvénnyel szemben, abban nincs meg az igazi sensus Ecclesiae’ , az egyházias érzés.

(Folytatása 66. oldalról.)

A hústilalom kötelezi azokat, akik tizennegyedik életévüket betöltötték; a böjt pedig az összes nagykorúakat kötelezi hatvanadik életévük megkezdéséig. A lelkipásztoroknak és a szülőknek legyen azonban gondja arra is, hogy a bűnbánat valódi értelmére megtanítsák azokat is, akik fiatal koruk miatt nem kötelesek a böjtre és a hústilalomra. (Egyházi Törvénykönyv, 1252. kánon.)

A püspöki konferencia pontosabban is meghatározhatja a böjt és a hústilalom megtartását, továbbá egészében vagy részben helyettesítheti a hústilalmat és a böjtöt a bűnbánat más formáival, főként a segítő szeretet cselekedeteivel és vallásos gyakorlatokkal. (Egyházi Törvénykönyv, 1253. kánon.)

... a plébános megfelelő okból és a megyéspüspök előírásai szerint egyes esetekben felmentést adhat az ünnep vagy a bűnbánati nap megtartásának kötelezettsége alól, vagy engedélyezheti annak helyettesítését más vallásos cselekedettel; ugyanezt megteheti a pápai jogú, klerikusi szerzetes intézmény vagy az apostoli élet ugyanilyen társasága elöljárója is saját alárendeltjei és az éjjel-nappal a házban tartózkodó egyéb személyek vonatkozásában.

(Egyházi Törvénykönyv, 1245. kánon.)